Johannes Kempf a világ összes Reichjéért sem adta volna a kertjét. Pompásan utánozta a Führert a családi összejöveteleken; mindenki gurult a nevetéstől, azok is, akik az ilyen bohóckodást nem helyeselték. Az volt az igazság, hogy a Führert egyszerűen muszáj volt utánozni. De amikor egyszer Johannes azt találta mondani az asztalnál, hogy Hitler, aki tizedes volt a nagy háborúban, egyszer egy gáztámadásban elvesztette a látását, és azóta sem nyerte vissza, abból nagy veszekedés lett, és a tréfának nem volt helye többé.
Részlet a regényből
Šnajder a múltat rendkívül gondosan rekonstruáló regénye egyszerre családtörténet és autofikció. Hőse, az 1919-ben született Georg Kempf a 20. század gyermeke, aki felnőtt férfikorában átélte Európa minden drámáját. Származására nézve német volt, de kultúrája, habitusa születésének helyéhez kötötte. Vagy harmincmillió német osztozott a sorsában, habár nem mindegyikük vállalta ugyanabban a formában a vele járó „átkot”. Miközben a dunai svábok tömegesen a náci ideológia hívei lettek, Kempfből nem lett náci, de tudatos antifasiszta sem, legfeljebb bizonyos idegenkedéssel szemlélte a Szlavóniában terjedő nácizmust. Ám sorsa elől nem menekülhetett: szolgálnia kellett azt.
Végel László
Csordás Gábor író, műfordító 1950- ben született Pécsett. Orvostudományi egyetemet végzett, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője, majd a Jelenkor Kiadó alapító igazgatója volt. Angol, német, francia, lengyel, szerb, horvát és olasz nyelvből fordít. Budapesten és Arles- ban él.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.