Az 1918 és 1945 közötti korszakkal foglalkozó történészek, újságírók, politikusok újabban a Horthy nevével fémjelzett negyedszázad vezetőit két áramlatba sorolják: a szalonképessé tett Bethlen-Teleki-Kállay irányzatba, illetve a bukást okozók retrográd, bűnösnek bizonyuló irányzatába, amely Gömbös Gyulával vette volna kezdetét, majd Imrédy Bélával, Bárdossy Lászlóval folytatódott és a nyilas diktátornál, Szálasi Ferencnél ért véget.
Véleményem szerint azonban a korszak politikai elitje nem választható így ketté, s az egyik vagy másik "irányzatba" soroltak sem voltak egymás "követői", folytatói. Ugyanis az egyes politikusok politikai életútjának rekonstruálásakor nem a mentalitásukat, szándékaikat kell elsődlegesen figyelembe venni, hanem azokat az objektív tényeket, történéseket, amelyek velük kapcsolatban állnak, vagy éppen szándékuk szerint mentek végbe. Hogy érzékeltessem, mire is gondolok: Gömbös fajvédő volt és antiszemita, de sohasem csinált zsidótörvényt. Teleki nem volt fajvédő, "csak" szalonképesen antiszemita, és csinált egyszer egy numerus clausust, majd miniszterelnöksége alatt fogadták el a második zsidótörvényt.