A Magyar Nemzeti Galéria, ugyanúgy, mint jogelődei, megalakulása óta rendszeresen gyűjt kortárs műveket is. A helyhiány miatt az intézmény a Kúria épületében állandó jelleggel csak az 1945 előtti művészet bemutatására vállalkozott, ezért csak időszaki kiállítások formájában jelezhette kapcsolatát az élő képzőművészettel. A 19. és 20. századi képzőművészettel műfaji bontás szerint foglalkozó osztályok sokrétű tevékenységük mellett ezeket az oly sokszor újfajta kapcsolatrendszerre épülő és lényegében más típusú muzeológiai tevékenységet igénylő feladatokat nehezen tudták ellátni. A Magyar Nemzeti Galériának a Budavári Palotába való felköltözésével teremtődtek meg a feltételek arra, hogy az aktuális művészeti jelenségekkel egy külön osztály foglalkozzon. Az 1974 januárjában megalakult Mai Magyar Művészeti Osztály megbízást kapott egy kortárs magyar művészetet bemutató állandó kiállításhoz szükséges gyűjteményi háttér kialakítására. Az osztály gyűjtőköre az 1970 után készült, 1974-től az intézmény tulajdonába került művekre terjedt ki, függetlenül attól, hogy festészeti, szobrászati vagy grafikai anyagról van-e szó. A dinamikus gyűjteménygyarapítás azonban mind kevésbé vehette figyelembe a korábban felállított időhatárokat. A Kondor Béla-hagyatéknak a gyűjteménybe sorolása, a Konecsni-életmű keresztmetszetének megszerzése, Ország Lili és Tóth Menyhért műveinek kollekciója mind-mind olyan precedenst teremtettek, amelyek önmagukban is túllépték a csak praktikus szempontból kiválasztott időhatárokat.
Kezdetben a gyűjteménygyarapítás főleg a Művészeti Alap vásárlásaira támaszkodott. Kismértékben volt csak lehetőség saját vásárlásra vagy arra, hogy más intézményektől átvett művekkel, esetleg magánszemélyek által adományozott alkotásokkal gazdagodjék az anyag. Időközben fokozatosan átalakult az állami vásárlások szisztémája. A hetvenes évek végén már az intézmény munkatársai jelezhették igényeiket bizonyos tárgyakra, és később egyre inkább bevonták őket a vásárlási bizottságok munkájába is. A kulturális tárca Képzőművészeti Osztálya műtermi vásárlásokkal is segítette a gyűjteménygyarapítást. A korábbi minisztériumi vásárlásokhoz is jobban hozzá lehetett férni, s az átadott, számszerűleg is jelentős műveket tartalmazó kollekció nemcsak a hetvenes, hanem a hatvanas évek művészetének bemutatásához is nélkülözhetetlen műveket tartalmazott, ugyanakkor kiegészítette néhány jelentős, a gyűjteményben már korábban reprezentált alkotó (Bálint Endre, Korniss Dezső, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor) életművét.
A gyűjteményfejlesztés mellett különböző típusú időszaki kiállítások rendezése jelentett olyan szakmai tevékenységet, amelyet a nagyközönség is megismerhetett. Ezek között szerepeltek egy-egy műfaj aktuális helyzetét feltáró kiállítások, mint például a grafikai és rajzművészeti bemutatók sorozata, egy-egy jelentős mester életmű-kiállítása (Korniss Dezső [1980], Kondor Béla [1984], Csiky Tibor [1994]), illetve bizonyos időszakok művészeti mozgását analizáló tárlatok (Eklektika [1985], Hatvanas évek [1991]). A gyűjtemény kiállításával nemcsak a házon belül, hanem vidéki és számos külföldi kiállítóhelyen is megjelent, s évi több száz mű kölcsönzésével más intézmények kiállítási tevékenységét is segíti.
A Nemzeti Galériában 1983-ban megnyílt 20. századi állandó kiállítás a gyűjtemény közreműködésével jött létre, az 1945 utáni magyar művészetet bemutató részben jelentős számban szerepeltek az osztály által gyűjtött alkotások. A tárlatra való felkészüléssel párhuzamosan a gyűjtőkör időbeli határa 1945-től napjainkig terjedt ki. A nyolcvanas évek közepén a Galéria strukturális átalakításának következményeként az osztály Jelenkori Gyűjteményi Főosztállyá alakult át, és a korábban más osztályokon őrzött korszakbeli tárgyak fokozatosan a kezelésébe kerültek át. Így a közel 10000 tárgyat számláló gyűjtemény alapjául szolgált a 2002-ben átrendezett 20. századi állandó kiállítás újjárendezéséhez.
Dévényi István
ISBN: 9789639552883