Marc D. Hauser
Vad elmék
Mit gondolnak az állatok?
"Sok
népszerű mű született már titokzatos lelki életet élő kutyákról és macskákról,
zokogó elefántokról, huncut majmokról, emberbarát delfinekről és fejlett erkölcsi
érzékű emberszabású majmokról. Valóban elbűvölők lehetnek az állatokról szóló
történetek, a róluk szerzett alkalmi benyomások, de annak megértéséhez nem
visznek közelebb, hogy valójában mit gondolnak és mit éreznek az állatok.
Ott vannak hát egyfelől ezek a valóságtól igencsak elrugaszkodott történetek,
amelyek gyakran még jobban megszerettetik velünk meleg és bundás házi kedvenceinket,
másfelől meg azok a tudósok, akik szerint az állatok tudat nélküli, racionális
gondolkodásra képtelen, ösztönvezérelt és szenvedélyek által uralt lények.
Ez utóbbi álláspont azonban szintén téves, mert nem vesz tudomást az állati
megismeréssel kapcsolatos jelentős kutatási eredményekről, nem fogadja el
a nyelv nélküli gondolkodást, és nem tudja belehelyezni az állati tudat működését
a releváns ökológiai és társadalmi problémák kontextusába. Az állati elme
vad, pallérozatlan elme, amelyet a környezeti kényszerek története formált
és alakított.
Igyekszem majd megmutatni, hogy az evolúcióelmélet és a tanuláskutatás felismerései
hogyan kezdték forradalmasítani az állati tudatról alkotott elképzeléseinket.
Az állatoknak vannak gondolataik és érzelmeik. De ha meg akarjuk érteni, hogy
mit gondolnak és éreznek, akkor szemügyre kell vennünk azt a környezetet is,
amelyben kifejlődtek. Minden állat birtokában van bizonyos, környezeti és
társas problémáinak megoldására alkalmas tudati eszközöknek. Egyes gondolkodási
eszközök egyetemesek, s a rovaroktól a halakon, a hüllőkön, a madarakon át
az emlősökig - beleértve az embert - mindenütt megtalálhatók. Ez az egyetemes
eszköztár a tárgyfelismerés, a számolás és a tájékozódás alapképességeivel
ruházza fel az állatokat. Az egyetemes eszközkészletben akkor mutatkoznak
eltérések, ha egy faj sajátos ökológiai vagy társas problémákkal találja szemben
magát. A denevérek például nagy frekvenciájú bioszonár jelek segítségével
tájékozódnak, mi viszont nem. A denevéreknek ugyanis, az embertől eltérően,
sötétben kell tájékozódniuk, ezért agyuk szert tett az ultrahangjelek feldolgozásának
képességére. Az ember több száz másik embert képes arcról felismerni, de a
társas rovarok, például a házi méhek ránézésre nem ismerik föl kaptárbeli
társaikat. Az ember számára az arc különleges objektum, mert egyedi vonásokat
hordoz, s mert mindennél jobban árulkodik a másik ember identitásáról, nézeteiről
és érzéseiről. Következésképpen az emberi agy különösen magas szinten dolgozza
fel az arcok látványát.
A fentiek tulajdonképpen e könyv fő témaköreinek rövid összegzését jelentik."
A szerzőről:
Marc D. Hauser a Harvard Egyetem pszichológia- és idegélettan-professzora,
az egyetem Intelligencia-, Agy- és Viselkedéskutatási Programjának munkatársa.
Laboratóriumi kutatásai mellett terepmunkát is végzett a világ több pontján,
főként Kenyában, Ugandában és Puerto Ricóban. Megkapta a National Science
Foundationtől az Ifjú Kutatók Elnöki Kitüntetését, s munkájáról gyakran számol
be a hazai és a külföldi média. Hauser ma Cambridge-ben (Massachusetts) él
- felesége, két macskája, két nyula és halai társaságában.
(Fordította Kállai Tibor)
