TOSCANA

Egy új - eredetileg Németországban kiadott - sorozat első kötete a most megjelent Toscana művészeti kalauz. Már az első belelapozásnál érezni lehet, hogy az egyébként oldalszámában is igen tekintélyes kiadvány rendkívül igényes, ritkán látható gazdag tartalommal kápráztatja el a művészet kedvelőit.
Toscana a világ egyik leglátogatottabb és látnivalókban leggazdagabb vidéke, olyan mindenki által ismert városokkal mint Firenze, Pisa, Lucca, Siena, Arezzo, és olyan, magyarok által talán kevésbé látogatott városokkal, mint amilyen pl. Cortona is, ahol a sokak által olvasott Napfényes Toszkána c. könyv is játszódik.
Erről a - természeti adottságait tekintve is - csodaszép vidékről, ahol a középkori városokban egymást érik a képtárak, múzeumok, a szerkesztőknek sikerült egy igazán jól használható, kevés szöveggel, rengeteg képpel illusztrált, látványos könyvet összeállítaniuk. Minden olyan épületet, szobrot, festményt, amit érdemesnek találtak a bemutatásra, profi, tökéletesen beállított, esetenként egy- egy fontos részletet kiemelő képpel ajánlanak a figyelmünkbe.
Megismerjük a legszebb tereket, az épületek külső és belső értékeit, a festményektől a díszes, berakásos márványpadlóig mindent, amit érdemes lehet megnézni.
Természetesen az alkotások mellett a legnagyobb mestereket is megismerhetjük, ami nélkülözhetetlen is egy olyan környezetben, mint pl. Siena, ahol a város híres dómjában körbe sétálva - mások mellett - Michelangelo, Donatello, Bernini és Pisano alkotásaiban gyönyörködhetünk.
Közben olyan szellemi óriásokról is olvashatunk, mint a Mediciek, vagy Puccini, Dante, Petrarca, hogy csak a legismertebbeket említsük.
A kötet befejező oldalain egy igen értékes kis lexikont találunk, az előfordult idegen szavak magyarázatával, és egy szintén kuriózum - ábrákkal szemléltetett - , az egyházi és világi építészet szakszavait, fogalmait bemutató ismertetőt. Végül a legnagyobb egyéniségek életrajza zárja a kalauzt.
Nagyon értékes könyv, akár utazáshoz, akár a művészetekkel való ismerkedéshez vesszük is kézbe. Érthető, idegen szavakat kerülő fogalmazása révén nemcsak a művészetek tapasztalt rajongói, de bárki szórakozva tanulhat belőle.

www.utazaswebring.hu

Toscana
Érdemes az elején tisztázni: a Vince Kiadó újdonsága nem szokványos útikönyv, hanem - ahogy a címlapon olvasható - művészeti kalauz. A cím pontos, mert bár a német eredeti így szól: Kunst & Architektur Toscana, a magyar kiadás még inkább érzékelteti azt, hogy gazdag művészeti összefoglalókat kapunk. A csodás tartományban található építészeti és képzőművészeti kincsek leírásai mellett külön kisesszék mutatják be Toscana nagyjait, így néhány oldalas, remek összefoglalót kap például Puccini, Machiavelli, Savonarola, Galilei, és külön fejezetben tudhatunk meg érdekességeket egyebek között a carrarai márványbányászatról, népünnepélyekről, a toszkán lakótornyokról vagy a pisai ferde toronyról. Még a könyv végén lévő függelék is kész művészettörténeti "utazás", az ezt követő kislexikon szintén alapvető fogalmakat ír le tömören és érthetően, de természetesen van név- és helynévmutató is. Így könnyen kikereshetünk bármit és bárkit.
Anne Mueller von der Haegen és Ruth Strasser valóban összművészetinek tekinti ezt a kalauzt, akkor is, ha a két művészettörténész szerző elsősorban Toscana gazdag építészeti és képzőművészeti kincseiről ír. Nem is akárhogyan. Az már önmagában bámulandó teljesítmény, amilyen tömören képesek összefoglalni a lényeget, s hozzáértésük mellett ugyanilyen fontos, hogy a két szerző rendkívül élvezetesen képes írni jelentős alkotásokról, egy- egy templombelsőről, épületek részleteiről, fontos festményekről, szobrokról. Mindehhez a könyvben található sok fotó, reprodukció mind olyan éles, tiszta, hogy élvezet böngészni a legapróbb részleteket is.
A nyár elmúlt, ilyenkor arrafelé már nincs hőség és elviselhetetlen turistaáradat. Sőt: Toscana állítólag télen is rendkívül szép. Tavasszal meg gyönyörű. Kezdhetjük tehát olvasgatni ezt a könyvet, hogy felkészüljünk az utazásra. Az egész kötet alaposságának, minőségigényének megfelelő fordítás Béresi Csillát és Tasnádi Ágnest dicséri.

(Eszéki Erzsébet)
Világgazdaság, 2005. október 14.

Összművészeti
Anne Mueller von der Haegen, Ruth Strasser: Művészeti kalauz: Toscana

Jó, hát akkor most becsukjuk a könyvet, megkeressük a kocsi zöldkártyáját, és reggel elindulunk Toscanába. - Ritkán fejezi be így az ember egy bedekker olvasását, a műfaj nem erre készült. Aztán itt volna a szakmai méltóság is, hogyan jelezhetné a méltató szerényen, de egyértelműen, hogy értője a tárgynak, ha nem kritikai megjegyzésekkel, a hibák kérlelhetetlen felmutatásával.

Mindhiába. A sorozatnak ígérkező könyvfolyam első darabja olyan beleköthetetlenül teljesíti a vállalt feladatát, hogy bírálói sziporkázás helyett az embernek kedve volna azonnal elindulni a desztinációba.

Persze, mert a turistaipari szakkifejezés ezúttal nemcsak az Uffizit, a pisai ferde tornyot és Michelangelo Dávidját takarja, hanem Puccinit is Luccában, két oldalt Machiavelliről, négyet Savonaroláról, külön fejezetet a volterrai alabástromról. Ha kalkulációba vesszük a Dantét, Petrarcát, Boccacciót ismertető zöld betétoldalakat, nyugodtan állíthatjuk, hogy Mueller és Strasser összművészetinek tekinti a művészeti kalauzát, kiterjesztve a figyelmünket minden múzsa gyermekeire. A két német művészettörténész azonban ennél is többet tesz, amennyiben külön fejezetet szentel a városok népünnepélyeinek, ami, ugye művelődéshistória, Galileinek, ami minimum tudománytörténet, a carrarai márványbányászat technológiájának, ami technikatörténelem, és ezt az egészet más mezőkön interdiszciplinaritásnak szokták nevezni.

A két német művészettörténész azonban elsősorban kiváló művészeti író. Az, hogy egy- egy műalkotásról akkora terjedelemben tudják elmondani a műértéshez és a műélvezethez szükségeseket, amennyi a kiváló reprodukciók mellett az egyébként kis formátumú oldalon elfér, önmagában is szakmai teljesítmény. Az, hogy szakmaszerűen minden műcím alá odaírják a technikát és a méretet, elképesztően ritka és informatív. Küldetésük azonban ott kezd szárnyalni, amikor egy- egy falképciklus, domborműsorozat (például: Paradicsomkapu) megint csak pontos- éles reprodukciójához rajzvázlatban mellékelik a témákat, csúcspontját pedig abban éri el, hogy ábrás kislexikont adnak a többségiek örömére. Tudják, hogy olvasójuk és a Toscanába látogatók túlnyomó része nem lévén feltétlenül művészettörténész, lehet, hogy nem épül, hanem inkább ingerült lesz a szakkifejezésektől, ha hátul meg nem magyarázzák őket.

Visszalapozni nem kötelező, de érdemes. Valamint érdemes elolvasni, majd megnézni (vagy fordítva) a csodálatos tartomány évszázados műkincsei mellett a jelenkori szoborparkokat és gyűjteményeket, amelyekhez szintén van eligazító kép és ismertető. S minthogy a képek élesek és szépek, nincs más, mint tudomásul venni: ez egy kiváló kalauz. Bírálat helyett pedig indulni. Ha meggondoljuk, most ér véget Itália augusztusi szabadságepidémiája, a ferragosto.

Népszabadság - Rózsa Gyula - 2005. augusztus 27.