Sétakönyv

Akkora, mint egy sétáló-zenedoboz, alig nagyobb egy cédélemeznél, kabátzsebbe belefér. Méret, design, funkció - klasszikus egységben.
Ez a könyv arra való, hogy kezünk ügyében legyen, amikor Budapestnek a régi, a 19. században kialakult zsidónegyedében kóborolunk: a Rákóczi út-Károly körút-Andrássy út sokszögében. A Dohány, a Síp, a Dob utcában, a Kazinczy, a Kertész, a Király, a Kisdiófa utca klasszikus, szecessziós és eklektikus házai között, az Anker-palota, a Gozsdu-udvar és a Madách-házak tövében. A Klauzál téri csarnok, a Kádár étkezde, a Kispipa, a Fészek és a New York kávéház otthonos tájain. Amelyek most egyszerre adnak témát környezet- és honvédőknek, valamint fejlesztőknek és ingatlanosoknak. Bontandó vagy őrzendő - hangos ettől Budapest. Ez a kötet dokumentál és elragad.
Errefelé még akadunk kefekötőre, vésnökre, bazárosra, parókaboltra és kóser pizzériára. Van színház, hotel, múzeum és levéltár, Zeneakadémia, emlékhely és minisztérium. Presszó és teaház, pub és akácos udvar. Zsinagógák, közöttük Európa egyik legnagyobbja is, a háromezer ülőhelyes Dohány utcai. Udvarán az emlékeztető: a mártírok Emanuel-fájának szomorúfüze. Itt volt a gettó, itt kezdődött a rémület az elfalazott utcák torkolatánál.
Itt élt, e tájt Kisfaludy Stróbl, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Méray Tibor, Déry Tibor (egy házban), a tudós Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác, a festő Scheiber Hugó, a szomorú vasárnapokról zenélő Seres Rezső. S hogy ki mindenki üldögélt az idők során a Berger kávéház, a Fészek vagy a New York asztalainál, annak felsorolásához egy vaskosabb, többféle művészeti ágra kitekintő históriai fejezet kellene.
Házról házra kalauzol bennünket a sétálókönyv - egy sorozat első darabja -, fotóval, szöveggel, térképmelléklettel, indexszel, eligazítva térben-időben. Tartsunk vele!

Erdélyi S. Gábor

168 óra, 2006. április 13