|
||||
| Zene | Sajtóvisszhang |
GRÉCZY ZSOLT - RETKES ATTILA
PRESSER
Előszó
Mikor megismertem, Picinek hívták, ma - több mint harminc év után - Pici
bácsinak, pedig semmit sem változott az eltelt évek alatt. Ha felbukkan, mintha
egy mackó jönne, talán maga Dörmögő Dömötör, aki csak egy percre hagyta el
a mézes bödönt.
Próbáltam elképzelni, milyen lehetett kisfiú korában, a Klauzál tér környékén,
ahogy bóklászott az árusok, a kávézók, a padokon sakkozók, verekedő nagyfiúk
és vihorászó széplányok között. A kisfiúról nem igazán írt dalt, de a nagyfiúról
szólókban sok a szomorúság.
"Itt Doktor Bánat, jókor hívsz
nem szólok közbe, itt senki se hall,
van három percem, mondd, mi a baj.
...Sose szégyelld, kezdd el már,
nekem már ugyanúgy fáj.
Ha éreznéd a súlyt a vállamon,
napi ötven bánat az átlagom"
Nem tudom, miért, de ebből a nagydarab, ritkán mosolygó mackóból még koncertjein, zenészbarátaitól körülvéve is a magányt érzem.
"Adj egy pohár vizet, olyan egyedül vagyok, na add már a kezed...
...Ha kérsz valami dalt, talán még eljátszom neked"
"Rozsdás szög a szívemen át,
te engem ütsz, én meg a zongorát.
Milyen lesz a dal, ha ez így megy tovább"
Nagyon sikeres. Közel egy emberöltőn átívelő, megtartott-megújított népszerűség veszi körül. S mégis kétkedik.
"És az angyal a válladra száll.
És a másik a zongoránál áll.
És a fénycsík is körbeért már.
De még nem tudod, még nem tudod, hogy
Hiába hüppög mindenki, hiába ujjong mindenki...
...Hiába volt ott mindenki,
Hiába látta mindenki,
Hiába mondja mindenki,
Nem szerethet mindenki"
Különös szorongás lengi körül. Félelem, hogy bármikor elveszítheti, amije van, hogy nem örökbe kapta a szeretetet, a sikert, az örömöket.
"Ha 1 másik dalt hallgatnál,
az enyém már nem kell,
engem is vigyél el.
S ha eldöntöd, hogy elhagysz
örökre - végleg - kész
Engem is vigyél el"
"Egypár hangot még itt hagyok, nyugodtan írd a többihez"
De a bizonytalanság ajándéka az önirónia. Korán megtanulta, hogy nevessen magán.
"Hé, mackó, tetszett a zene. Bírom a mackókat.
Igen, akkor brumm... s voltam tigris, voltam csokimanó, kenguru és mézesmackó"
S mert nem magát csodálja, megható tisztelettel, rajongva nézi az értékeket.
"Vasárnap - ma kirándulok, szólt a Jóisten
New York, '55, Café Etude. Bemutatkozom, kérem, a Jóisten vagyok.
Azért jöttem, kérem, hogy zenét rendeljek.
A Rómeót
A Júliával, azt nagyon szeretem...
Lehet mai környezet, de klasszikus hangszerek.
...A zeneszerzők mosolyognak, Leonardra gondolnak...
...Itt egy csók a múzsának, ha megkérem, átadja annak a Leonardnak
a Jóisten továbbcsoszog s mosolyog. Egy dallamot fütyül, ő már tudja.
Majd a Leonard, ő jó lesz, ő lesz az embered."
Megpróbálom újra elképzelni, milyen lehetett ez a nagydarab kisfiú réges-régen, s most úgy érzem, pontosan olyan, mint ma. A vágyai, az álmai nem változtak, ebben biztos vagyok.
"S akkor csöngettek - 2 hosszút és 9 rövidet...
Megyek, kérdem: ki az?
Hangok, nevetés. - Mi vagyunk. - Ki az a mi?
- Hát eljöttünk, eljöttünk... eljöttek az angyalok. - Micsoda?
Hát kinyitok. Nézem: ők azok! Tényleg eljöttek az angyalok!
Hm, na mondom, szép - akkor én most meghalok?
Egy frászt, mondja a legszebb, és zavarában a szájához kapott...
S a másik, aki szintén szép volt, igazán édesen vihogott:
Csak eljöttünk, meg akartunk ismerni, mert írtad rólunk azt a dallamot,
és arra gondoltunk, hogy megkérünk, adnál-e kölcsön
becsület szóra 1 kottát vagy 1 másolatot?
Nektek mindent. Valahol, ott a zongora alatt...
Vigyétek örökbe! S kérdik, mit kérsz cserébe? Mit szeretnél...?
Én?... Egy kicsikét szállni...
És összekapaszkodtunk, és hopp, csusszantunk a levegőben...
Csak egy kicsikét, nem nagyot"
Pici bácsi. Még tartozol egy zenés darabbal (musical) vagy legalább egy dallal a Klauzál térről.
Szabó István
A kiadóban a magyar nyelvű kiadványok 20 %-os, az idegen nyelvű kötetek 10 %-os engedménnyel, készpénzért megvásárolhatók. A megrendeléseket postai szállítással is teljesítjük, ez esetben a postaköltség a vevőt terheli. A könyvek áráról és a postaköltségről előre küldjük a csekket, majd a pénz beérkezése után postázzuk a könyvet és számlát.
