A MŰVÉSZET KÉPES TÖRTÉNETE
Az antik világtól a XXI. századig
Szerkesztő: Claude Frontisi

A könyv mintegy 1000 alkotást színes reprodukcióban felsorakoztatva tekinti át a képzőművészet történetét a prehisztorikus kori barlangképektől egészen a közelmúlt, az úgynevezett posztmodern világ új műfajainak ma még vitatott jelenségeiig. Mégse gondoljuk, hogy ez a kiadvány valamiféle album, amit csak lapozni és nézegetni kell. A képekkel azonos jelentőséget, s ez azt is jelenti, hogy ugyancsak jelentős terjedelmet kapott az illusztrációk minőségével vetekedő, azaz alapos és a tudomány legújabb eredményeit közvetítő szöveg.

Claude Frontisi művészettörténész, egyetemi tanár, a Pierre Francastelről elnevezett kortárs művészeti összehasonlító kutatóközpont vezetője irányításával közel húsz történész és művészettörténész, tanár és kutató közös munkája ez a hatalmas kötet, amely - a hagyományokhoz híven - időrendben mutatja be az egyetemes művészet legfontosabb korszakait, alkotóit és műveit. De - nem utolsósorban az elmúlt évtizedek új tudományos módszereinek tanulságaképpen - ehhez sajátos szerkezetet alakítottak ki. A kronológia csak a nagy egységek - a jól ismert stíluskorszakok - meghatározására szolgál; az egyes kultúrákon belül már nem ez a vertikális, hanem a keresztmetszeti (a tematikai-ikonológiai, az anyag- és műfajközpontú, egyáltalán, a művészet mindenkori jelenségeinek természetéhez igazodó) feldolgozás válik meghatározóvá.

A szerkesztő és a szerzők tudatosan vállalt programja ugyanis olvasóbarát. Egy olyan könyv lebegett célként a szemük előtt, amely nem arra vállalkozik, hogy minden részletre kiterjedően ismerteti a művészet fejlődésmenetét. Inkább az értésre, az elmélyülésre helyezi a hangsúlyt. Hogy a művészet sajátos nyelvének közvetítésével a művek minél teljesebben nyíljanak meg és táruljanak fel az érdeklődők számára. Ezt a törekvést tükrözi a mű szerkezete is: a nagy fejezetek történeti áttekintéssel kezdődnek, majd két- és négyoldalas egységek tárgyalják az adott periódus fontos jelenségeit és kiemelkedő életműveit. Ez utóbbiak szövege is tagolt: a nagybetűs részben találhatók az alapvető tudnivalók, az apró betűs képaláírások, illetve az azokhoz kapcsolódó szövegek tartalmazzák azokat a szakinformációkat, amelyek a már a tárgyban jártas vagy a kifejezetten a részletek iránt érdeklődő olvasóhoz szólnak. Ez a feldolgozásmód azért is vonzó, mert nem kíván folyamatos olvasást; s ha a könyv tulajdonosának kíváncsiságát felkelti valamely korszak vagy probléma, művész vagy mű, akkor a kötet világos szerkezetének segítségével az olvasó könnyen a kívánt részhez lapozhat.

Néhány szó az illusztrációról:
Raoul Hausmann, 1919
Asszamblázs: fa, réz, különféle fémek, karton, szaru, kaucsuk, krokodilbőr, szalagdísz, műanyag. 32,5 x 21 cm.
Musée d'Art Moderne, Párizs.

Kollázs, montázs, asszamblázs.
Hausmannt a "berlini dadakirakatnak" nevezték: költő, szobrász, tipográfus volt.
Művei az ember és a gép szoros kapcsolatáról szólnak, ami jellegzetesen dadaista téma.
A kollázstechnikával összerakott szobor kívül esik a klasszikus művészet tartományán, valami más kategóriába kell besorolni.

(Fordította Klimó Ágnes és Csorba Géza)

Elfogyott