A MŰVÉSZET KÉPES TÖRTÉNETE
Az antik világtól a XXI. századig
Szerkesztő: Claude Frontisi
A
könyv mintegy 1000 alkotást színes reprodukcióban felsorakoztatva tekinti
át a képzőművészet történetét a prehisztorikus kori barlangképektől egészen
a közelmúlt, az úgynevezett posztmodern világ új műfajainak ma még vitatott
jelenségeiig. Mégse gondoljuk, hogy ez a kiadvány valamiféle album, amit csak
lapozni és nézegetni kell. A képekkel azonos jelentőséget, s ez azt is jelenti,
hogy ugyancsak jelentős terjedelmet kapott az illusztrációk minőségével vetekedő,
azaz alapos és a tudomány legújabb eredményeit közvetítő szöveg.
Claude Frontisi művészettörténész, egyetemi tanár, a Pierre Francastelről
elnevezett kortárs művészeti összehasonlító kutatóközpont vezetője irányításával
közel húsz történész és művészettörténész, tanár és kutató közös munkája ez
a hatalmas kötet, amely - a hagyományokhoz híven - időrendben mutatja be az
egyetemes művészet legfontosabb korszakait, alkotóit és műveit. De - nem utolsósorban
az elmúlt évtizedek új tudományos módszereinek tanulságaképpen - ehhez sajátos
szerkezetet alakítottak ki. A kronológia csak a nagy egységek - a jól ismert
stíluskorszakok - meghatározására szolgál; az egyes kultúrákon belül már nem
ez a vertikális, hanem a keresztmetszeti (a tematikai-ikonológiai, az anyag-
és műfajközpontú, egyáltalán, a művészet mindenkori jelenségeinek természetéhez
igazodó) feldolgozás válik meghatározóvá.
A szerkesztő és a szerzők tudatosan vállalt programja ugyanis olvasóbarát.
Egy olyan könyv lebegett célként a szemük előtt, amely nem arra vállalkozik,
hogy minden részletre kiterjedően ismerteti a művészet fejlődésmenetét. Inkább
az értésre, az elmélyülésre helyezi a hangsúlyt. Hogy a művészet sajátos nyelvének
közvetítésével a művek minél teljesebben nyíljanak meg és táruljanak fel az
érdeklődők számára. Ezt a törekvést tükrözi a mű szerkezete is: a nagy fejezetek
történeti áttekintéssel kezdődnek, majd két- és négyoldalas egységek tárgyalják
az adott periódus fontos jelenségeit és kiemelkedő életműveit. Ez utóbbiak
szövege is tagolt: a nagybetűs részben találhatók az alapvető tudnivalók,
az apró betűs képaláírások, illetve az azokhoz kapcsolódó szövegek tartalmazzák
azokat a szakinformációkat, amelyek a már a tárgyban jártas vagy a kifejezetten
a részletek iránt érdeklődő olvasóhoz szólnak. Ez a feldolgozásmód azért is
vonzó, mert nem kíván folyamatos olvasást; s ha a könyv tulajdonosának kíváncsiságát
felkelti valamely korszak vagy probléma, művész vagy mű, akkor a kötet világos
szerkezetének segítségével az olvasó könnyen a kívánt részhez lapozhat.
Néhány szó az illusztrációról:
Raoul Hausmann, 1919
Asszamblázs: fa, réz, különféle fémek, karton, szaru, kaucsuk, krokodilbőr,
szalagdísz, műanyag. 32,5 x 21 cm.
Musée d'Art Moderne, Párizs.
Kollázs, montázs, asszamblázs.
Hausmannt a "berlini dadakirakatnak" nevezték: költő, szobrász,
tipográfus volt.
Művei az ember és a gép szoros kapcsolatáról szólnak, ami jellegzetesen dadaista
téma.
A kollázstechnikával összerakott szobor kívül esik a klasszikus művészet tartományán,
valami más kategóriába kell besorolni.
(Fordította Klimó Ágnes és Csorba Géza)