|
||||
| Kismonográfiák | Sajtóvisszhang |
Johannes Jansen
WOLFGANG AMADEUS MOZART
1756-1791
Illusztráció: A Mozart család Párizsban. J.-B. Delafosse metszete, 1763
Részletek a könyvből:
...Wolfgang Amadé, ahogy a fiú később nevezi magát, igen híres édesapával büszkélkedhetett. Leopold Mozart fia születése évében jelentette meg Versuch einer Gründlichen Violinschule című művét, amely messze az országhatáron túl is híressé tette a kiváló hegedűművész, zenepedagógus és zeneszerző nevét. Udvari zenekari pályája azonban nem emelkedett oly meredeken, mint azt a kezdeti sikerek alapján - 1757-ben udvari kamara-zeneszerzővé, 1763-ban másodkarmesterré nevezték ki - remélni lehetett. Ennek egyik oka kétségtelenül a gyerekek oktatása, nevelése volt, amely az apa legfőbb életcélja lett. Mindkét Mozart-gyerek zenei tehetsége korán megmutatkozott, s különösen a fiatalabbnál volt szembetűnő.
.... Leopold Mozart nagy odaadással képezte gyermekeit, és nem csupán zenei téren. Fáradhatatlanul tanította Nanerlt és Wolfgangerlt, gyakorlódarabokat írt, kottafüzeteket állított össze nekik, melyek még ma is a zongoraoktatás tananyagának részét képezik.
Mozart, nővéréhez hasonlóan, rövid idő alatt tökéletes zongoristává ért, ám ezenkívül hegedült is, sőt alig ötévesen már megírta első kisebb szerzeményeit is (Andante és Allegro zongorára, K 1a/b). Ez a tény aligha magyarázható kizárólag az apai szigorral. Itt nyilvánvalóan a tehetség tört utat magának, olyan istenadta adottság, mely még a becsvágyó apát is bámulatba ejtette és hamarosan merész tervezgetésre késztette...
... "Biztosítom Önt, hogy ez itt csodálatos egy hely - az én mesterségemnek a legjobb a világon" - írta Mozart Bécsből apjának, aki azonban nehezményezte, hogy fia viselkedésével előidézte, sőt valósággal kikényszerítette, hogy kirúgják állásából. Apa és fiú még inkább eltávolodott egymástól, amikor Mozart eljegyezte magát Konstanze Weberrel, egykori mannheimi énekesnő szerelmének húgával. Leopold Mozart az esküvőre sem ment el, és fia is már csak egyszer látogatott el Salzburgba - amikor a nem az érsekség alá tartozó Szent Péter apátsági templomban bemutatta befejezetlensége ellenére is grandiózus c-moll miséjét (K. 427, a Credo befejezetlen, az Agnus Dei hiányzik). Ez alkalommal egyébként Konstanze énekelte a két szoprán szólószólam egyikét. Leopold Mozart másfél évvel későbbi viszontlátogatása alkalmával ugyanakkor meggyőződhetett fia döntésének helyességéről. Mozart a jelek szerint úszott a pénzben és nem csupán a császár jóindulatát élvezte, de a kor
legjelentősebb zeneszerzőjének, Joseph Haydnnak a csodálatát is.
... Mozart - a balettzenéket és a befejezetlen alkotásokat leszámítva - összesen tizennyolc színpadi művének mintegy a felét huszadik életéve előtt komponálta. Természetesen a kortárs színházak műsorterveiben ennek az operatermésnek csupán utolsó harmadát lelhetjük fel. Még az 1780-ban keletkezett, Mozart korai és érett alkotói korszakának határát jelző Idomeneo is jelentéktelenebb helyet foglal el az operarepertoárban, éppúgy, mint a halála évéből való, az uralkodó prágai megkoronázására szerzett La clemenza di Tito (Titus kegyelme) (1791, K. 621). E két opera seria típusú mű között sorjázik három, Lorenzo Da Ponte librettóira komponált operája (Figaro házassága, Don Giovanni, Cosi fan tutte), illetve az azokat időben közrefogó Szöktetés a szerájból (K. 384) és A varázsfuvola (K. 620) - öt, az opera világát alapjában felforgató alkotás. A látszat ellenére Mozart mégsem szakított radikálisan a múlttal. Valójában a műfaji hagyományok szintézisére törekedett.
... A bécsi évtized alatt keletkezett zenekari és kamaraművek közül számosat az adott műfaj legjelentősebb alkotásaiként tart számon a zenetörténet. Példaként említhetnénk a nagy pályatárs, Joseph Haydn iránti hódolatból komponált vonósnégyeseket, a kürtversenyeket, a zongoraszonátákat vagy olyan kisebb remekeket, mint az Egy kis éji zene (K. 525) és a B-dúr fúvósszerenád ("Gran Partita", K. 361). Ám Mozart egy műformában sem alkotott oly
utolérhetetlenül kiemelkedőt, mint a szimfónia területén. Nem bizonyított, hogy az 1790 nyarán, alig két hónap alatt komponált három utolsó szimfóniát - Esz-dúr (K. 543), g-moll (K. 550), C-dúr (K. 551) - Mozart akár egyszer is hallotta volna; alkalmasint nem valósult meg az a hangverseny, amelyre ezek a művek íródtak.
Mozart összesen ötvennél is több szimfóniája közül mintegy negyven a fiatalkori mű. Ezekben a korai zenedarabokban csapódtak le az utazások tapasztalatai, itt mutatkozott meg az a rendkívüli tehetség, mely a művészt képessé tette a "legkülönbözőbb fajta és stílusú kompozíció befogadására és utánzására".
...A zongora, amin már hétévesen mindent "lapról játszott", Mozart sikerhangszere volt. Egész életének, művészi identitásának elválaszthatatlan része, mintegy belépőjegyet jelentett a művészet világába, sőt hosszú időn át megélhetésének biztosítékát. Nem véletlenül látható a fennmaradt Mozart-ábrázolásokon többnyire zongora mellett vagy zongorával az előadóművész-zeneszerzőt (bár az akkori "klavír" voltaképpen csembaló, amelyet csak lassanként váltott fel a modern kor hangszerének előfutára, a kalapácszongora). Mozart nagy operasikereinek éveiben sem fordított teljesen hátat kedvelt hangszerének.
1788 után, élete utolsó szakaszának hajnalán Mozart megkísérelt zongoravirtuózként visszatérni korábbi sikereihez s egyben megszabadulni nyomasztó pénzügyi gondjaitól - mindhiába. Az egykori csodagyerek feledésbe merült, a kezdeti bécsi évek fénye is megkopott már, elmúltak azok az idők, amikor ő volt hangversenyeinek szervezője és fő attrakciója egy személyben.
Fordította: Tasnádi Ágnes
(Cseh-angol-magyar nyelvű kiadvány)
A kiadóban a magyar nyelvű kiadványok 20 %-os, az idegen nyelvű kötetek 10 %-os engedménnyel, készpénzért megvásárolhatók. A megrendeléseket postai szállítással is teljesítjük, ez esetben a postaköltség a vevőt terheli. A könyvek áráról és a postaköltségről előre küldjük a csekket, majd a pénz beérkezése után postázzuk a könyvet és számlát.
