Ünnepi Könyvhét 2004

Politika és piac közt

Hetvenötödször rendezik meg az idén a könyvünnepet. Ebből az alkalomból tekinti át a Vince Kiadó kötete e rendezvény történetét. Pontosabban e háromnegyed évszázad történetét, irodalomtörténetét a könyvnapok, könyvhetek felől nézve. Köves József tanulmánya az első ötven esztendőt, Murányi Gáboré az utóbbi negyedszázadot. Az előbbi inkább az országos történelemhez és az irodalomtörténethez kötődik, a második inkább a könyvkiadás és a kultúrpolitika alakulását tartja szem előtt, amikor az évi könyvünnep körülményeit vizsgálja. Mindkét szemszög kiválóan alkalmas azonban arra, hogy óriási változásokat és makacs azonosságokat fedezzünk föl e történetben.
A legfeltűnőbb azonosság, hogy e háromnegyed évszázad legnagyobb részében a könyv egyet jelentett az irodalommal. A könyv ünnepét a legkülönfélébb megnyilatkozásokban magától értetődően azonosították a magyar irodalom ünnepével. S a kötet második felében közölt könyvheti listák is ezt támasztják alá. Holott a könyvkiadás ma már biztosan messze tart ettől.
A legfontosabb jellemzője azonban e történetnek, hogy krízisből született a könyvnap, könyvhét gondolata, és nagy politikai, gazdasági válságokat élt túl, miközben mindössze egyszer, 1957-ben maradt el. A nagy gazdasági világválság küszöbén lett nyilvánvalóvá - s ezt Supka Géza fogalmazta meg a legmarkánsabban -, hogy tenni kellene valamit a könyv és az olvasók, a könyv és a közönség egymásra találása érdekében. És rögtön föl is merült, vajon üzleti vagy művelődési céllal kell-e ezt tenni, illetve milyen eszközökkel: emelkedett visszafogottsággal vagy piaci harsánysággal. Könyv és üzlet, könyv és politika bonyolult viszonyrendszere körül folytak mindazok a viták, huzakodások, amelyek évről évre kísérték és kísérik mindmáig a könyvnapokat, könyvheteket. A hangsúlyok persze széles skálán változtak. A kezdetekkor inkább az üzleti szellem, később évtizedeken át a különböző színű és erősségű politikai nyomások fenyegették az írói függetlenséget, majd napjainkra ismét a pénzvilág törvényszerűségeivel hadakozik a művészi szellem. Ennek megfelelően hol a közvetlen politikai beavatkozások, hol a piaci viszonyok veszélyeztették, hogy a könyv és persze a könyvünnep valódi, humánus hivatását tölthesse be.
A könyv képanyag szót sem érdemel.
Kisebb csoda, hogy ez mindmáig lényegében sikerült.

(Zappe László)