Klimt háttérrel

Nemcsak Kokoschka, Schiele kortársművei, a Bécsi Műhelyek tervei és tárgyai - még Ferenc József burggartenbeli szobra is bekerült (magyar nyelven) az új monográfiába.

Wagner Postatakarékja, a hetvenhármas világkiállítás panorámája, a szecesszió épületéről egy egész fejezet; mindaz, ami most a várbeli Bécs-Budapest-kiállításokon még látható, értelmezi azt, ami már kis mennyiségben sem látható Pesten: Klimtet. Fliedl nem jelentéktelen szakelőzményekre támaszkodva feloldja azt a régen magyarázott, de innen, magyar ésszel soha egészen fel nem fogott képtelenséget, hogy az amúgy elkorhadtnak és szenilisen erőszakosnak ismert késő Monarchia nemcsak elviselte, hanem támogatta is a bécsi moderneket. Egy darabig. Amíg mindkét félben élt az illúzió, hogy a szétcsúszni készülő állam lazulásait és feszültségeit légiesíteni fogja egy nemzetek-nemzetiségek feletti, s mégis hazafiasan egységes kultúra és művészet. Ronda kis koncepció volt, csúf dolgok születhettek volna belőle, de szerencsére az esztétikai rend hamar helyreállt. Mihelyt Klimték mögül a hatalom eloldalgott, mihelyt kiderült, hogy a századvégi lelkiség és esztétika mégsem fér össze a birodalommal, mihelyt a nagy állami falképmegbízások megfeneklettek, és mihelyt a csalódottan öntudatos művésznyilatkozatok az állami műpártolásról elhangzottak.

A történetet innentől érteni véljük. Fliedl nagy társadalomismerettel és meggyőző történelmi jártassággal készít körképet, hogy bizonyíthassa: Klimt művészetének semmi köze nem volt társadalmi jelenségekhez és históriai állapotokhoz. Klimt-mítoszokat oszlat és Klimt-félreértelmezéseket opponál: szociális érzékenységről és női emancipációról, mellőzöttségről és gyanús magánéleti legendákról beszél. S minthogy Klimt irodalma mára legalább olyan hatalmas, mint Klimt népszerűsége, a könyv terjedelmesebb is, mélyebb is, mint a kiadó(k) korábbi, e tárgyú munkája, s mint a sorozat megszokott darabjai. Sajnálatos, hogy a hatalomtól függetlenné vált Klimtnek, az érett, híres asszonyportréknak már csak az erotika, a nőiség, a férfi feminizáltsága a könyvbeli háttere. Szívesen vettünk volna hasonlóan részletes felvilágosítást a megfestett és reprodukált gazdag szépasszonyokról. Meg a férjeikről.

Népszabadság - Rózsa Gyula - 2004. július 31.

Amikor Bécsben járok, szinte mindig betérek a Szecesszió épületébe, és megnézem Klimt műveit. Egyszerűen nem lehet betelni velük. Az az érzékenység, ahogy a festő a nőket ábrázolja, lenyűgöző. Ezért is örültem a Taschen egyik új kötetének, hiszen most már bármikor gyönyörködhetem Gustav Klimt rajzaiban, tanulmányaiban, festményeiben.

Nők Lapja, 2004. június

Klimt

"Klimt hírneve állandóan nő. A művészettörténet mind pontosabb elemzésekben mutatott rá az életmű lényeges aspektusaira: az egyre tökéletesebb reprodukciós technikák már-már tapinthatóvá teszik képeinek érzéki varázsát."

A szerző kijelentését a képi reprodukció fejlődéséről maga a Klimt-album igazolja. A Taschen kötetei a világon egészen egyedülálló módon kínálják a legjobb képi reprodukciókat. És ez Klimt esetében különösen fontos. Az a hihetetlenül forrongó, feszült erotika, amely képein átsüt, rossz reprodukcióban tökéletesen érthetetlenné, felfoghatatlanná és érzékelhetetlenné válna. Klimt az utóbbi két évtizedben az osztrák, különösen a bécsi önmeghatározás egyik legjellegzetesebb ikonja lett. Hogy ebben mennyi a reklámfogás, azt persze rögtön sejthetjük. Az önazonosságot meg is kell találni, és szervírozni is kell. Az a nagy lelkesedés, amellyel az előző századforduló világára tekintünk, kedvez ezeknek az általánosításoknak. "A csók" című kép például mindenhova megtalálja az utat: banki plakátokon át a derék, jómódú bécsi polgár szobájának faláig. Ezt a furcsa helyzetet kiindulási pontként kezeli a kötet szerzője. Történész lévén nem perlekedik, bár érezhetően ellenszenves neki ez a vásári vircsaft. És valljuk be, itthon is hajlamosak vagyunk ilyen klisékkel azonosítani Klimtet és a bécsi századfordulót: jólét, biztonság, boldog békeidők. Mintha nem lett volna a nyárspolgárnak békésebb időszaka soha a világtörténelemben. A kötet és rajta keresztül a klimt-életmű éppen a fordítottjával szembesít: egy forrongó, szétesőben lévő világ mutatkozik meg itt, a Monarchia áporodottsága, fullasztó gőze, a kor, amelyben Freud, nem véletlenül bécsiként, ráeszmél az elfojtásokra, a szexuális eredetű neurózisokra, a hisztériára, lényünk mély és ijesztő tárnáira. Klimt képeit Freud kortársaként szemlélni nem boldogító, békés elandalodás. A kötet óriási erénye, hogy ebben az értelmezésben teszi helyére a nagy bécsi festő életművét a közönség számára, megszabadítja sztereotípiáktól. Klimt életműve így egészen furcsa fénytörésben jelenik meg a művészettörténet iránt érdeklődő előtt. Már nem a 19. század romantikája, és még nem az avantgárd mindent felborító megújítása. A két korszak közé szorult szecesszió, amely mindkettővel szoros rokonságban áll: ez Klimt világa. Az érzékileg teljesen átfűtött, már-már fullasztó romantika és a megborulás jeleit hordozó formavilág.

Stílus, 2004. június