"A film jóval gazdagabb élményforrás volna, ha - mint más művészetek esetében - a nézőközönség tudná, mit csináltak jól, és mit kevésbé. A nagyközönség nem rendelkezik olyasfajta filmes műveltséggel, melyet a zene és a művészetek terén az iskolában elsajátított. Csak a történetre figyel. A film túl gyorsan suhan el mellette." - olvasható a Hitchcock-idézet Marx József írásának hátsó borítóján, s az ember rögtön arra asszociál, hogy ezen kötet a laikus olvasók szemét nyitja fel a film művészibb tartalma iránt, megmutatva az utat a mélyebb rétegű alkotások megértése felé. Az elgondolás nem alaptalan, azonban Marx összefoglaló munkája sokkal inkább használható a filmek világában már egyébként is jártas olvasó számára, mint azoknak, akik még csak most szeretnének megismerkedni a mozi formai és tartalmi sajátosságaival. A kétdimenziós ember teljes befogadása és megértése mindenképpen igényel némi előképzettséget és jelentős filmes háttérismeretet, különben az olvasó hamar elveszik a mondatok között, és csak kapkodja a fejét, vajon mi is az, amit a könyv éppen tárgyal. A szerző saját meglátásai mellett folyamatosan idézi és gondolja tovább egyes filmes szakemberek (Balázs Béla, André Bazin, Bíró Yvette stb.) korábban papírra vetett elméleteit, miközben végigvezeti az olvasót a mozgókép történetén, a mozi születésétől egésze a modern és a posztmodern filmek megjelenéséig, kitérve az alkotás folyamatára, elidőzve a jelenet és a montázs fontosságán, megmagyarázva téma, történet és cselekmény viszonyát. Mindezt - saját ízlés szerint válogatott - példákkal illusztrálva tárja az olvasó elé, komoly figyelmet szentelve a magyar filmtörténet kiemelkedő darabjainak. Marx József könyve tartalmát tekintve nem egy könnyed, szórakoztató filmes olvasmány, hanem komoly, elemző munka, melynek szövege folyamatos, aktív odafigyelést igényel, ám éppen ezen tulajdonságainak köszönhetően kiválóan alkalmas már létező ismereteink további, több szempontból történő bővítésére.

MoziNet, 2004. november