Csányi Vilmos
Jeromos, a barátom
László Bandy rajzaival
"A
kutyák érzelemvilága általában nagyon gazdag, Bukfenc is sokszor kifejezte
szeretetét, aggodalmát irántam, de Jeromosnál valahogyan ez is másképpen van.
Bukfenc mindig mindenben meg akar felelni, Jeromos viszont abszolút önálló
egyéniség, és szeretetét az emeli magasabb szintre, hogy mindig ott van mögötte
a függetlenség. Megpróbálom néhány történettel érzékeltetni ezt.
Jeromos nekem fogad szót, de ne tessenek valamiféle katonás engedelmességet
képzelni e mögé. Jeromos szót fogad, hacsak az éppen végzett tevékenységét,
mondjuk egy idegen kutya megfegyelmezését, nem tartja pillanatnyilag fontosabbnak.
Megfegyelmezi gyorsan, majd szótfogad, miközben én vöröslő fejjel üvöltök,
hogy Jeromos, nem! Gyere ide! Ez alatt az idegen kutya gazdaasszonya hisztérikusan
sikoltozik a háttérben. Szóval időnként kisebb nagyobb konfliktusaink vannak,
egy nagyobbról töredelmesen beszámoltam már az ikerkötetben. Jeromosra jellemző
viszont, hogy pontosan tisztába van azzal, hogy valamilyen szabályt megsértett,
ha ilyenkor rácsapok, hozzávágok valamit, vagy csak kiabálok, akkor ezt a
fegyelmi aktust magától értetődőnek tartja, és egyeben azt is gondolja, hogy
ezzel az ügy lezárult, a barátság a régi.
Ez a következő példajelenetből érthető meg: éppen a kertünk melletti úton
vonszolja gazdáját Betyár, foglalkozására nézve pumi és ez az elvonulás Jerke
mérhetetlen haragját váltja ki, amit a kerítés mellett rohanva hangos ugatással
fejez ki. Ha én ott vagyok megálljt rendelek el, ez néha teljesül, néha nem.
Egyszer éppen nem teljesült - ez a gyakoribb eset - és mérgemben egy a kezem
ügyében lévő üres műanyagvödröt vágtam Jerkéhez. A vödör el is törött, Jerke
meg is állt, de néhány másodpercen belül Jeromos határozott léptekkel, emelt
fővel jött hozzám és nézett a szemembe: jó, igazad volt, béküljünk. Ez elég
furcsa viselkedés, mert ha valaki hozzávág valamit egy kutyához az, elsősorban
azt jegyzi meg, hogy mit vágtak hozzá és levonja a tanulságot, hogy ha a gazda
kezében van az adott tárgy, akkor a jövőben vigyázni kell. Jeromos viszont
a legcsekélyebb kétely nélkül jött hozzám, pedig éppen a vödröt vizsgálgattam,
hogy mi a fenéért törött el. Őt csak az érdekelte, hogy megbocsátok-e, kinyújtom-e
a kezem a simogatásra és ezzel helyre állítjuk kapcsolatunkat. Ez a vödör
dolog persze szélsőséges eset, de mindig, ha Jeromos valamilyen fizikai, vagy
szóbeli fenyítést kap, ugyanez játszódik le. Azonnal helyre óhajtja állítani
az érzelmi viszonyunkat.
Csak a legjobb barátaimmal vagyok hasonló kapcsolatban, bár azokhoz csak a
legritkább esetben vagdosok műanyagvödröket."
