Nagy stílusok

IMPRESSZIONIZMUS

Ferenczy Károly: Október

Az impresszionizmus festészete a modern művészet történetének legvonzóbb fejezete, s bizonyára nem véletlen, hogy a közönség körében is rendkívül népszerű. Tanúsítják ezt az utóbbi évek látványos nagy Degas-, Gauguin-, Van Gogh-, Renoir-kiállításai, valamint az a tény, hogy az impresszionista képek rekordáron kelnek el az aukciókon. Pedig jó száz évvel ezelőtt az irányzat kifejezetten avantgárdnak számított, az új megoldásoktól megriadt publikum kigúnyolta és kinevette, de elutasítóan és ellenségesen viszonyult hozzá a kritika is. Forradalmi, addig ismeretlen eljárás volt, hogy az impresszionista művészek témáikat - tájakat, városi látképeket, a hétköznapok világából merített motívumaikat - rövid ecsetvonásokkal, világos, ragyogó, a légkört érzékeltető színekkel festették meg, mégpedig a szabad természetben, közvetlenül a motívum előtt. Koruk "poros", műtermi, az akadémiákon tanított festészete ellen tiltakoztak mind azzal, hogy a szabadban dolgoztak, mind pedig azzal, hogy az emelkedett történeti, vallásos és mitológiai témák helyett tárgyukat a mindennapokból merítették.
Az Ingo F. Walther szerkesztette, több kitűnő művészettörténész közreműködésével készült mű az ún. poszt- vagy neoimpressziomizmus történetét is belefoglalva ismerteti a modern művészet kezdeteinek legjelentősebb stílusirányzatát. Arra törekszik, hogy a nagy nevek, Monet, Renoir, Manet, Pissarro, Sisley, Degas, Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Seurat vagy Signac mellett ma még kevésbé ismert művészek munkásságát is ismertesse. A sokáig méltatlanul elhanyagolt Caillebotte például tizenhét képpel szerepel a válogatásban, de találkozhatunk Bracquemond, Cross, Forain, Gonzales, Guillaumin, Lebourg, Lépine, Luce, Morisot, Raffaëlli vagy Vignon műveivel is.
"Az impresszionizmus lexikona" valamennyi művész rövid életrajzát, fényképét, valamint a munkásságára vonatkozó írások és a reprodukált művek jegyzékét tartalmazza.

Egy kis izelítő a lexikonból:

FERENCZY Károly
1862 Bécs - 1917 Budapest
1886-ban Nápolyban és Rómában kezd festeni, 1887-1889 között Párizsban tartózkodik, ahol többek között Bastien-Lepage hat rá. 1890-1891 között Szentendrén realista képeket fest. 1893-1896 között a müncheni akadémián Herterichnél tanul, egyre inkább impresszionista stílusban fest. 1896-1905 között főként Nagybányán (Baia Mare) dolgozik; a nagybányai művésztelep meghatározó tagja. Először 1901-ben állít ki Münchenben és Berlinben. 1905-1917 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola professzora.

IRODALOM: A Ferenczy-család. Budapest, 1968 - Genthon, I.: F.K. Budapest, 1979 - Murádin, J.: A F. művészcsalád Erdélyben. Bukarest, 1981 - Petrovics, E.: F.K. Budapest, 1943 - Réti, I.: A nagybányai művésztelep. Budapest, 1954

KÉPEK:
521 Október. 1903
522 Nyári nap. 1906

 
(Fordította Körber Ágner (I.rész) Láng Zsuzsa Angéla és Kertész Balázs (II. rész))

Elfogyott