Hans-Michael Koetzle
Fotóikonok
Képek és történetük 2. kötet
Nem
kétséges, a technikai képek korában élünk. Filmekből, a televízióból, videokamerák
felvételeiről, a digitális médiából képek ostromolják a figyelmünket. Megkísérelnek
bennünket elcsábítani, manipulálni, erotizálni. Közben természetesen informálnak
is. Valóságos képáradat tör ránk, ami veszélyesen hangzik, de lényegében mindenekelőtt
egy fenomenológiai problémára figyelmeztet: mit kezdünk ezzel a rengeteg képpel?
Milyen alapon választunk? Egyáltalán mit veszünk még tudomásul? Másfelől,
minek van rá esélye, hogy bekerüljön a kollektív képi emlékezetbe?
Voltaképpen most éppen paradox helyzetben vagyunk. Míg a hagyományos analóg
fotográfia eredeti területén, a hírlapi fényképészet, az amatőr fotográfia
világában veszített jelentőségéből, a nyilvánosság egyre többet foglalkozik
a hagyományos fényképekkel. A fotók természetszerűen megjelennek művészeti
galériákban, vásárokon, aukciókon. Ezzel magától megoldódott a fotográfia
művészeti helyzetéről folyó vita. A fotótörténet kulcsfontosságú képeiért
hatjegyű dollárösszegeket kínálnak, de már jó ideje ugyanez a helyzet kortárs
fotóművészek munkái esetében is. Egy fiatal, gyakran az új médiában tevékenykedő
nemzedék felfedezte a fotográfiában azt, amit a korábbi befektetők számára
a régiségek jelentettek. A fotográfia befutott, és divatosabb, mint valaha.
Mint az inkább szemlélődő művészet közvetítője, új, jövőbe mutató szerepre
talált...
Illusztráció:
André Kertész: Meudon, 1928
Mindig realistának és dokumentumfotósnak tartotta magát. Ám Párizsban töltött
évei alatt a magyar születésű André Kertész eljutott a művészi nagyságig.
Hogy milyen nagy hatással volt rá kora kubista és szürrealista mozgalma, jól
mutatja az 1928-ban készült Meudon.
Tartalom
Előszó Hans-Michael Koetzle
André Kertész: Meudon, 1928
Robert Capa: A spanyol milicista halála, 1936
Dorothea Lange: Hajléktalan anya gyermekeivel, Nipomo, Kalifornia, 1945
Horst P. Horst: Mainbocher tervezte fűző, 1939
Henri Cartier-Bresson: Németország, 1945
Richard Peter id.: Kilátás a drezdai városháza tornyából, 1945
Ernst Haas: Bécs, 1947
Robert Doisneau: A csók a városháza előtt, 1950
Dennis Stock: James Dean a Times Square-en, 1955
Robert Lebeck: Leopoldville, 1960
Bert Stern: Marilyn utolsó ülése, 1962
René Burri: Che, 1963
Gerard Malanga: Andy Warhol és a Velvet Underground, 1966
Barbara Klemm: Leonyid Brezsnyev, Willy Brandt, Bonn, 1973
Helmut Newton: Jönnek!, 1981
Sandy Skoglund: Az aranyhal bosszúja, 1981
Robert Mapplethorpe: Lisa Lyon, 1982
Jeol-Peter Witkin: Un Santo Oscuro, 1987
Sebastiao Salgado: Kuvait, 1991
(Fordította Gálvölgyi Judit)