Művészeti kalauz

Rolf C. Wirtz
Firenze
Művészeti kalauz

Illusztráció: Luca della Robbia: Krisztus feltámadása, 1442-1445. Mázas terrakotta, 200 x 265 cm, Duomo Santa Maria del Fiore, Firenze

Florentia - a "virágzó" város. A mecénás Mediciek korában itt született meg az itáliai humanizmus, s számtalan kiváló művész, köztük Leonardo da Vinci, Botticelli vagy Brunelleschi tette tündökletessé Firenzét. Még századok múltán is magával ragad a páratlanul varázsos hangulat, ha a város utcáit járjuk, elsétálunk a Santa Maria del Fiore dóm előtt, át a Piazza della Signorián, az Uffizi műkincsei közt.

A tájékozódást elősegítő gyakorlati tanácsok mellett a könyv részletesen ismerteti Firenze műemlékeinek és műkincseinek művészettörténeti vonatkozásait.

• A fontos látnivalók részletes ismertetése

• Minden tárgyalt műalkotás reprodukciója

• Történelmi és kulturális témájú esszék

• Képekkel illusztrált várostérképek és alaprajzok

• Illusztrált időrendi táblázat

• Firenzei építészeti formaelemek

• Művészeti kislexikon

• Művészéletrajzok

• Részletes név- és tárgymutató

 

Részlet:

Színes terrakotta - A della Robbia-műhely különlegessége

A 16. század utolsó harmadáig állt fenn Firenzében a della Robbia-fivérek - Giovanni (1469- 1529) és Girolamo (1488- 1566) - virágzó műhelye, mely elsősorban színes mázzal bevont, égetett terrakotta szobrászműveinek köszönhette hírnevét. A terrakották (terra: föld és cotta: égetett szavakból) előállításához szükséges különleges műszaki ismereteket a család immár harmadik nemzedéke őrizte hétpecsétes titokként. Már Andrea (1435- 1525), az előbb említett fivérek apja is "örökölte" a módszert nagybátyjától, a majolikaműhelyt alapító Luca della Robbiától (1399- 1482). Utóbbitól sajnos nem maradt fenn egyetlen korai mű sem. Ennek ellenére bizonyosra vehető, hogy Ghiberti és Nanni di Banco feltételezett egykori tanítványa már az előtt komoly hírnevet szerzett márványszobraival, hogy 1431-ben nagyszabású megrendelést kapott a dóm énekeskarzatainak domborműveire. Így tehát már viszonylag hosszú művészi pálya állt mögötte, amikor a quattrocento harmincas éveiben kísérletezni kezdett a fajansz- és majolikagyártásból kölcsönzött, újszerű szobrászati eljárással. A firenzei szobrászművészetet ily módon megújító, új ábrázolómódszerrel gazdagító Luca hamarosan rendkívül népszerű lett, mi több, hírneve századokon át fennmaradt. Bár nem nevezhetjük a mázas terrakotta "feltalálójának", benne tisztelhetjük az első szobrászt, aki ezt a technikát, kissé módosítva, nagyalakú szobroknál is alkalmazta. Az új módszer nagyszerű lehetőségeit valószínűleg a dóm számára készített Krisztus feltámadása domborművel (1442- 1445) bizonyította a firenzeiek előtt. A mázas terrakották előnye, hogy az olcsó agyagnak köszönhetően viszonylag kedvező áron állíthatók elő, a mázbevonat pedig nemcsak időtállóvá teszi a műveket, de későbbi tisztításukat is megkönnyíti. A színezést illetően Luca kezdetben mindössze két színre szorítkozott. Az alap kékjéből kiváló fehér alakok éles kontrasztja nagy távolságból is hatásos, ráadásul a fényesen csillogó fehér relief a Luca idejében különösen kedvelt, ámde jóval drágább márvány hatását kelti.
Luca della Robbia ettől kezdve szinte kizárólag ezzel a közben folytonosan továbbfejlesztett technikával dolgozott. Számtalan Madonna-domborművet készített, s ezekből a quattrocento idején fölöttébb népszerű művekből nemsokára már alig tudott eleget szállítani a Robbia-műhely. Luca művészetét dicsérik a Brunelleschi által tervezett Pazzi-kápolna apostolokat ábrázoló tondói is. Négy évtizeddel később egy másik Robbia, az unokaöcs Andrea készítette Brunelleschi Lelencházára a megkapóan bájos csecsemőtondókat.  

(Fordította:  Tasnádi Ágnes)

Elfogyott