|
||||
| Film | Sajtóvisszhang |
Marx József
Fábri Zoltán
Fák és folyondárok, egy komoly filmrendező pályaképe
Illusztráció:
Körhinta / 141 perc a befejezetlen mondatból
Részletek a könyvből
Talán nem kell bővebben magyarázni, hogy miért nehéz feladat megrajzolni egy
olyan filmrendező pályaképét, aki életútja során többször is megkötötte a
fausti alkut a hatalommal, a kollégákkal; röviden: a körülményekkel. Ugyanakkor
nem tetszett neki az a világ, amely körülvette. Ezért olyan maszkokat öltött
- például a végtelenül naiv ember maszkját -, amelyek szándéka szerint távol
tartották volna tőle az őt körülvevő "nem szeretem" világot. Természetesen
a távolságtartás hol sikerült, hol nem. Élete utolsó évtizedében - a rendszerváltástól
függetlenül - túlságosan is sikerült. Vélhetőleg ő maga is tudatában volt
annak, hogy karaktere, látszólagos keménysége - szívóssága és makacssága -
ellenére, olyan képlékeny anyagból "készült", amelyen a kor fölismerhető
nyomokat hagyott. Az ő kora két alkony: a Horthy- és a Kádár-korszak alkonya
közé esett. Maszkja megvédte attól, hogy mindig, minden körülmények között
optimista újrakezdő legyen.
Általában kiszolgáltatottnak érezte magát, mivel a legfőbb motivációja a
siker volt, ami - ahogy Sarkadi Imre, Fábri Zoltán nagy korszakának egyik
forgatókönyvírója mondta - a legrövidebb út a kurvaság felé. Fábri Zoltánnak
azonban tartása volt, amelyre viszonylag könnyen tett szert: hiányzott belőle
a filmrendezők többségére jellemző hübrisz. Nem törekedett hatalmi posztra,
nem akart meggazdagodni, és a színésznők iránti mondhatni kötelező szenvedély
sem jellemezte őt. Nem volt végletes. Kétségtelen, nem ő állt modellt ahhoz
a számtalan gúnyrajzhoz, amellyel a hatvanas évektől kezdve a vicclapok próbálták
lejáratni az autonóm alkotó igényével fellépő rendezőket. Hogy a szakmában
ő lett volna a "japán tornatanár"? Nos, ez a címke megmaradt a filmgyári folklór
keretei között. (Bacsó Péter csak a rendező halála után tárta a nyilvánosság
elé szeretetteljes emlékezésében.) Illetlenség lett volna kivinni a kerítésen
túlra. Mert ennek a vicsorgó kornak a gyáron belül valóságos hierarchiája,
önbecsülése, értékrendje volt. A kerítésen belül a világ mindig egy kicsit
más volt, mint kívül. Nem feltétlenül jobb, de legalább szórakoztató.
Fábri Zoltán azonban ritkán nevetett. Szikár volt, s gyakran megbántottnak
érezte magát, következésképpen sokszor megsértődött. Hiába volt az egyik legszebben
dekorált magyar filmrendező, például háromszoros Kossuth-díjas. 1989-ben,
még a rendszerváltó négy igenes szavazás előtt, egy hosszú interjúban pályáját
összegezve azt állította, hogy politikailag üldözték. Ezért nem biztos, hogy
alkotóként a legjobb formáját tudta kifutni. Ráadásul még az sem vigasztalta,
ami Máriássy Félixnek vagy Herskó Jánosnak egész biztosan jólesett. Az ő hírnevüket
filmjeiken kívül (bizonyos esetekben azoknál még jobban) tanítványaik örökítették
tovább. Fábri Zoltánnak sok növendéke volt, akik azonban nem mitizálták mesterüket,
mint Máriássy Félix vagy Herskó János tanítványai. Fábri az említett interjúban
- a hetvenedik életévén túl - sok esetben levetette maszkját, és életére,
a magyar filmgyártásra úgy tekintett vissza, mint aki tudja: az ő világa elmúlt,
ám a rendszerváltás küszöbén helyénvaló volna kitakarítani szakmája Augiász
istállóját. De erre őt már nem fogják felkérni.
Fábri műveiből feltűnően hiányzik a személyesség. Ahogy Jancsó Miklós vagy
Szabó István kéznyoma egy-egy jellegzetes képkockán felismerhető, úgy Fábri
Zoltán filmjeiből, különösen a koraiakból, hiába teszünk egymás mellé fotókat,
meg nem mondható, kinek a művéből idéztünk. A személyesség hiánya azonban
nem szemérmes korlátoltság nála, hanem szintén a kor lenyomata. Ugyanez mondható
el filmjei stílusáról is, amelyet ha röviden kellene jellemezni, akkor - az
expresszionizmus ernyője alatt - egyfajta praktikus eklektikaként írhatnánk
le. Ma már jól látható ugyanis, hogy Fábri Zoltán hagyta magára hatni a kor
éppen uralkodó divatját. Szeretett volna "modern" lenni. Persze puhán, a nézőket
nem kétségbe ejtve. És talán nem is csupán saját elhatározásából: Fábri Zoltán
képalkotó munkatársa filmjei zömében Illés György volt, több nemzedék tanára
a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Neki köszönhető például, hogy a magyar
operatőrt alkotóművészként lehet eladni a világban. A Fábri-filmek így egyben
Illés-filmek is, még ha az operatőr egy-egy jelentős film esetében volt más
is, például Hegyi Barna vagy Széchenyi Ferenc.
Miért lehet fontos ma - azon kívül, hogy az analízist az életmű önmagában
is indokolttá teszi - Fábri Zoltán pályájának elemzése? A válasz kézenfekvő:
ha fölidézzük filmjeit és létrejöttük többnyire korszakfüggő körülményeit,
talán arra is választ kapunk, hogy milyen volt az állami filmgyártás, milyen
eredményeket hozott, milyen hátrányokkal járt, kik tették naggyá és kik tették
tönkre, és vajon a rendszerváltás pillanatában szükségszerű volt-e a magyar
film mélyrepülése, holott a szakma a rendszerváltás motorjának hitte magát.
...
Hetvenötödik születésnapjára különleges ajándékot kapott: ezen a napon mutatták
be a Filmintézet mozijában a Körhinta felújított negatívjáról készült első
pozitív kópiát. Megérte ugyanis azt, hogy a Körhinta a megsemmisülés szélére
került, s csak áldozatos munkával, kockáról kockára restaurálva sikerült megmenteni
az utókornak. Szabó István és Illés György tartott bevezetőt az Örökmozgó
moziban zajló ünnepség (baráti összejövetel?) előtt. Szép mondatok hangoztak
el. Például Szabó Istvántól: "A mai este számunkra ünnep, mert ha elalszanak
a teremben a lámpák és a vásznon újra fölfénylik Törőcsik Mari tekintete,
talán egy kicsit újra megfiatalodunk másfél órára, és akkor ismét hálásak
lehetünk Fábri Zoltánnak." A pódiumra lépett Fábri is, hófehér hajjal, beesett
arccal, s az utóbbi tíz évben növesztett ritkás bajusszal és szakállal. Az
alábbi rövid beszédet mondta:
"Nem kell, azt hiszem, hangsúlyoznom, hogy milyen meghatottan és elszorult
torokkal állok itt, mert hiszen most valami olyasmi történt, hogy egy veszendőbe
menő filmnegatívot, ami nélkül pozitív soha nem lehet, megmentettek. Ami engem
illett, nem is tudom, lehet-e bármi jogosabb, mint hogy eszembe jusson egy
nagyon kiváló, századfordulón élt nagy piktor, akit úgy hívtak, hogy Rippl-Rónai
József. Van egy ismert képe, amit 1904-ben festett, és aminek az a címe, hogy
Aki már csak az emlékeiből él. Ezen a képen egy nagyon szép és jól világított
előtér ajtónyílása mögött, kevésbé jól világított, kicsit homályos, alkonyi
hangulatú szobában, egy fotelban idős asszony ül, aki maga elé, a levegőbe
réved és töpreng. Én azt gondolom, hogy miután én magam is korban már eléggé
előre haladtam, bizony olykor rajtakapom magam, hogy egy fotelban ülök, és
magam elé meredve gondolkozom. Lehet, hogy erre a mai estére is úgy fogok
emlékezni, jogosan, mint aki már csak az emlékeiből él."
Tartalom
"AKIÉRT A HARANG SZÓL"
HARMINCHÁROM ÉV FÁBRI ZOLTÁN ÉLETÉBŐL (1917-1950)
Fábri Zoltán életrajza
Család, gyermekkor
Elemi iskola
Piarista gimnázium
Képzőművészeti Főiskola
Akadémia, Nemzeti Színház
Háború, hadifogság
Színház és színház
A filmgyár
FÁBRI ZOLTÁN FAUSTI ALKUJA: A "HEGYMENET" (1951-1957)
Vezetői székben
Fábri Zoltán filmrendező lesz
Egy "elrontott" film
"Új szakasz"
A Janus-arcú film
Fábri Zoltán "besegít"
Az első elutasított forgatókönyv
Körhinta
Hannibál tanár úr
AZ ÖTVENES ÉVEK MÁSODIK FELE: A "SZERZŐDÉS" (1957-1960)
A Hannibál tanár úr új bemutatója
Botlás
Édes Anna
Egy év kimarad
Dúvad
KÍSÉRLETEK A MODOR MEGHALADÁSÁRA (1961-1969)
Bacsó Péter szerepe
Két félidő a pokolban
Fábri Zoltánból bolondot csinálnak
Nappali sötétség
Vendégszereplés a televízióban
Húsz óra
Lelkiismeretvizsgálat
Egy el nem készült "legjobb film"
Fájdalomdíj
A hóhért akasztják?
Isten hozta, őrnagy úr!
"VERSENYT AZ ESZTENDŐKKEL" (1970-1983)
A főiskola
Fábri Zoltánt "figyelmeztetik"
Modellkísérlet
Plusz-mínusz egy nap
A Déry-film
Példázat a lelkiismeretről
Magyarok és magyarok
"Nem engedélyezték!"
Búcsú a munkásmozgalmi témától
Egy kis glasznoszty
MIT CSINÁL A FILMRENDEZŐ, HA ÖREG?
Ecset és festék
"Aki már csak emlékeiből él"
Filmográfia
Irodalom
A kiadóban a magyar nyelvű kiadványok 20 %-os, az idegen nyelvű kötetek 10 %-os engedménnyel, készpénzért megvásárolhatók. A megrendeléseket postai szállítással is teljesítjük, ez esetben a postaköltség a vevőt terheli. A könyvek áráról és a postaköltségről előre küldjük a csekket, majd a pénz beérkezése után postázzuk a könyvet és számlát.
