Peter Kassovitz: Ezeregy ok az elkeseredésre
A sok- sok szállal Magyarországhoz kötődő szerző életrajzi elemekkel is gazdagítja ezt az igazán lebilincselő történetet, amely pontos megszerkesztettségével, pszichológiai mélységével, megkapó humorával, mindig megújuló lendületével valamint fordulatosságával túltesz sok irodalmi és filmes lektűrön. Az olvasó egy olyan élvezetes olvasmányt kap a kezébe, ami elgondolkodásra mindenképpen, de esetleg önvizsgálatra is készteti.

Extra Férfimagazin 2003. Április

Ezeregy ok az elkeseredésre
Maga a szerző személye is érdekes, hiszen a Franciaországban élő, Budapesten 1938- ban született Peter Kasso a forradalom idején hagyta el hazánkat. Párizsban vált íróvá, majd filmrendezővé. Különben a Kassovitzok művészcsaládot alkotnak, hiszen az író édesapja Félix Kasso néven jól ismert grafikus, fia Mathieu ugyancsak filmrendező. Peter legismertebb filmje az 1998- ban forgatott Hazudós Jakab. Most második regényét vehetjük kézbe Ezeregy ok az elkeseredésre címen. (Az első regényét nem adták ki hazánkban). Az önéletrajzi és erotikus elemekkel átszőtt mű fordulatos, lendületes, olvasmányos alkotás.

Könyvkereső 2003. június 14.

Péter, Píerre, Peter: Kassovitz
Megtalált azonosság
Ezeregy ok az elkeseredésre címmel jelent meg magyarul Peter Kassovitr magyar származású francia filmrendező regénye a Vince Kiadónál. Ebből az alkalomból a szerző Budapesten járt.
- Pierre Kassovitzként adott interjút lapunknak jó pár éve, amikor a Hazudós Jakab című film rendezőjeként Budapesten forgatott Robin Williamsszel a címszerepben. Az írói neve mármajdnem olyan, mint az eredeti. Magyarul ír?
- Nem, nem tudok magyarul írni. Érettségi után, 1956- ban mentem ki Franciaországba, a francia nyelvet jobban ismerem, mint a magyart. Franciául is nehezen, kínlódva írok. Ez a negyedik könyvem, de az első, amely magyarul megjelent. Furcsán éreztem magam, amikor belelapoztam. Úgy érzem, Székely Ervin fordítása nagyon szerencsés. Jól eltalálta az írás hangulatát, a humorát.
- Pedig valójában nagyon szomorú a történet, amelyet az egyes szám első személyben mesélő főhős önironikus szemlélete von be sajátos, franciás humorral. Mi indította erre a regényre?
- Jó négy évtizede jutott eszembe az alapötlet, amiből eredetileg forgatókönyvet akartam írni. Valaki talál egy titokzatos noteszt és hogy kinyomozza a tulajdonosát, megpróbálja felkutatni mindazokat, akiknek a neve a füzetkében szerepel. A filmötlet akkor nem kellett senkinek, időközben pedig a rejtélyes notesz köré lassan új történet formálódott, így született meg ez a regény. Ebben egy sikeres francia üzletember lépésről lépésre fedezi fel, hogy nem az, akinek addig hitte magát. Úgy tudta, hogy gyökerei szerint francia paraszt, és az említett titokzatos notesz nyomán rájön, hogy magyar zsidó. A könyv tulajdonképpen egy nyomozás története, amelyben a főszereplő a saját identitását keresi:
- És Budapesten találja meg az édesapját, akinek a történetében felfedezhetjük a szerző édesapjának, a grafikusként- karikaturistaként közismert Kassovitz Félix életének motívumait.
- A regénybeli festő figurájának megformálásában valóban az édesapám inspirált. Nagyon furcsa érzés volt: miközben a kettőjük találkozását írtam, önkéntelenül belebújtam a regényhősöm bőrébe. A regény lapjain egy francia úriemberként találkoztam apámmal. Egyébként semmi azonosság nincs köztem és a főszereplőm között.
- A filmrendezésnek hátat fordított az írás kedvéért?
- Csak szüneteltettem pár évig. Mint említettem, nem írok könnyen, de ennek a tevékenységnek nagy előnye, hogy nem függ a producerek és a megrendelők kedvétől és szándékától a végeredmény. Főként televíziós filmeket rendeztem, s most ismét készülök visszatérni a kamera mellé.
- Hogyan fogadta fia, Mathieu Kassovitz elhatározását, hogy olyan erős rendezői debütálás után, mint A gyűlölet, Amerikában próbálja ki a szerencséjét?
- Szakmai dolgokról ritkán beszélgetünk. Elfoglalt ember, filmesként bekerült egy klubba, amelynek én nem vagyok tagja. Megnézem a filmjeit természetesen, de neki nincs szüksége tanácsokra. Ami Amerikát illeti, az ő nemzedékének ez a kultúrája. Nem Prouston és Dosztojevszkijen nőtt fel, hanem Speilbergen és Scorsesén. Természetes, hogy ez érdekli. Én a francia filmvilágot egyébként is úgy látom, hogy nem elég változatos, ismétli önmagát.
- Visszatérve a regényíráshoz, mi foglalkoztatja?
- Elkészültem egy regénnyel, amely a párizsi magyar emigráció egy körének történetét meséli el 1956 és 1968 között. A regényben nemcsak a saját élményeimet, tapasztalataimat használom fel, hanem számos szereplőjét valóságos alakokról mintáztam. Főhőse pszichoanalitikus, az ő környezetében élnek azok az emigránsok, akikről akár név szerint megmondható; hogy kik voltak a modelljei.
Bársony Éva

NÉPSZAVA, KULTÚRA 2003, május