Művészek, műtermek, művek
Expositio I. - Borsos Mihály fényképei félszáz kortárs magyar alkotóról

A kortárs művészet világa és a sok évszázaddal ezelőtt született művek kisugárzása egyaránt inspirálja Borsos Mihály fotóművészt, akinek új kötetét tegnap mutatták be a Magyar Nemzeti Galériában. A Művészek, műtermek, művek című összeállítás az alkotók arcvonásait és a mű születésének helyszínét mutatja meg.

Borsos Mihály korábbi albumai közül az egyik Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművészt, a másik Fekete Tamás szobrászművészt mutatta be. Készített fotóportrékötetet Legendárium – Századvégi arcképcsarnok címmel, de az ő munkája a Historicum című történelmi-kultúrtörténeti album és a Késő gótikus szárnyas oltárok a középkori Magyarországon című könyv is. Utóbbi olyan remekműveket tár a közönség elé, amelyek közül számosat jól ismerni vélünk, valójában azonban gyakran sztereotípiákat fogalmazunk meg velük kapcsolatban, amelyek egy-egy jól kiválasztott részlet, nézőpont révén könnyen semmivé válnak, hogy az élmény hatására új megközelítési módokat keressünk. Még inkább így van ez a kortárs művészet világával kapcsolatban, hiszen egyre nő a szakadék az alkotó és a befogadó, az új alkotásokban megfogalmazódó világkép, innováció és a tájékozatlan néztő elvárásai között.
Kelet-Közép-Európa általában jelentős hátrányban van azokkal az országokkal szemben, amelyekben a művészeti értékrendet nem torzította el negyvenévnyi egypártrendszer s a belőle következő bezártság, tájékozatlanság. Magyarország még ezen a csoporton belül is sereghajtónak mondható, hiszen a különböző szemléleteket képviselő csoportosulások között máig nem alakult ki az értékeket illetően az a közmegegyezés, amely nélkül a művészet és a közönség viszonya sem válhat harmonikussá.
Ebben a helyzetben válik igazán hiánypótlóvá egy olyan összeállítás, amely a kortárs magyar művészet több mint félszáz képviselőjét mutatja be, a legkülönbözőbb generációk, műfajok, stílusok, szemléletmódok reprezentánsait Ádám Zoltántól Záborszky Gáborig, ha alfabetikus sorrendben nézzük a névsort, ahogyan a képek sorakoznak. Lossonczy Tamástól, a mai magyar festészet rangidős mesterétől Kokas Ignácon (akinek életmű-kiállítása napokon belül nyílik meg a Műcsarnokban), Schéner Mihályon, Konok Tamáson, Farkas Ádámon, Jovánovics Györgyön, Haraszty Istvánon, Fehér Lászlón át Baranyay Leventéig, ha a generációk egymásutánjában böngésszük a képeket, a művek reprodukcióit s a miniesszéket, amelyeket Horváth György művészettörténész írt az alkotókról. Kállói Judit jól áttekinthető, magát újra és újra lapozásra kínáló könyvet tervezett, amelyet nemcsak kézbe venni, de kézben tartani is lehet, mert az utóbbi évek időnként túldimenzionált méretű albumai után a Vince Kiadó kötete éppen akkora, mint amekkorát a fotók, a reprodukciók indokolttá tesznek.

P. Szabó Ernő
Magyar Nemzet 2006. május 31.