A divat története a 18-20. században

"A divat láthatóvá és érezhetővé teszi a történelmet, annak minden szeletét, a fényűző udvari élettől a modern társadalom ébredésén keresztül egészen a fogyasztói társadalom kialakulásáig." (Rie Nii)

A japán múzeum és intézet a világ egyedülálló divatgyűjteményével rendelkezik. Rendszeresen kiállítja ruháit Párizsban, New Yorkban, Londonban, olyan neves múzeumokban, mint a Metropolitan Museum of Art vagy a Victoria and Albert Museum. A Taschen és a Vince Kiadó több mint hétszáz oldalas albuma a kiotói gyűjtemény legjelentősebb darabjait mutatja be 500 rendkívül jó minőségű, plasztikus fotóval. Négy nagy részből áll a teljes anyag: a 18., a 19. század, illetve a 20. század első és második fele. A kétszáz évet felölelő anyag kiállításához az intézet az összes ruha átlagos mérete alapján gyártatott le több száz bábut, amelyeknek testrészei mozgathatók. Ezzel meghökkentő életszerűséget kölcsönöztek valamennyi ruhának. Panoptikumba vezeti a kötet az olvasót, igaz, nem hírességeket, hanem azok "külső burkát" nézheti végig a kötet lapozhatása során. Vagyis itt az ember virtuális, és öltözete reális. Ami itt történetileg kibontakozik, nem kevés. Egyrészt folyamatában látható az európai történelem lenyomata az udvari öltözködéstől a polgári viseleteken át a modern konfekcióipar darabjaiig, és ez önmagában egy kultúrtörténeti kaland. Másrészt a mai kor szemével az utolsó ötven év külön izgalmassá válik a vezető divatcégek kibontakozása szempontjából. A párizsi houte-couture-nek (csúcsdivatnak) az első lökést Christian Dior adta meg 1947-ben, majd Yves Saint-Laurent, Cristobal Balenciaga és Coco Chanel modelljei mutatják a fő irányzatokat. A hatvanas évektől beinduló tömegtermelés a prét-á-porter-t, a divatkonfekciót favorizálja. Végül a század két utolsó évtizedében megjelentek a punkok, szörfösök, illetve a zenei világ új figurái, ők alaposan átformálták a divatot. Polgáribb kivitelben az új eszmény a power dressing lett. Majd pedig Armani, Gaultier, Versace diktálta utakon érkezünk meg az új századba. Az 1600 körüli vasfűzőtől Jil Sander '99-es poliészter ruhájáig egy végtelen történet epizódjai villannak fel.

Stílus Magazin, 2004. március