"A díszítés a tárgy felületének alakítására és a megjelenésére, vagyis a termék külső tulajdonságaira irányul. A design viszont problémamegoldással foglalkozik: a tárgyat rész és egész összefüggéseiben látja."

Elképesztő mennyiségű tárggyal vesszük körül magunkat. Ha csak az asztalon szétnézek: bögre, pohár, hamutál, óra, öngyújtó... nem sorolom tovább, ki-ki nézzen körül saját lakásának tetszőleges szegletében. Ha elkezdi számolni a tárgyakat, nagy hamar megfájdul a feje, és ha listát kellene készítenie róluk, alighanem a legrémesebb feladatot vállalná magára Sziszüphosz kőgörgetése után. Tárgyainkat persze nemcsak használjuk, hanem szeretjük is, különben mindenből csak egyet tartanánk, a maradékot meg rég kihajítottuk volna. Mégis, van vagy tizenhat bögréd - mindegyik más -, több tucat tollad, ceruzád, villád, kanalad, ollód. Ez a vonzalom, ez a ragaszkodás a sokhoz a tárgyak formájának köszönhető. A formákat pedig valaki kiagyalta, megtervezte, legyártotta. Az óra csak egy idea, ez az óra viszont az én órám: csak az enyém, engem jelez, ahogy a te órád téged. Az egyből így lesz megszámlálhatatlanul sok. Az idea kiárad, multitudo lesz belőle, ahogy a középkori bölcsek fogalmaztak. Ennek a kiáradásnak az atyamesterei a dizájnerek. Elfüggőnyözött szobákban képzelhetjük el őket, amint kigondolják legújabb széküket, lámpájukat, fogasukat. Persze megrendelésre, hiszen ki volna olyan őrült, hogy magának készít három sorozat evőeszközkészletet? Ők azok, akik gyakran névtelenek maradnak munkájuk elkészülte után is, hiszen a pohár nem mindig viseli magán alkotója nevét, így aztán a dizájnerek tevékenysége, amely a hajdani kézművesekére emlékeztet, mindmáig megőrződött. A szerzőpáros munkája ennek a kézművességnek a hátterét világítja meg. Hogy mi történt a 20. században, tudjuk. Láttuk-látjuk magunk körül az elmúlt évszázad tárgyait. A kötet ábécérendben veszi sorra a század meghatározó egyéniségeit, életművük legjellegzetesebb darabjait, rövid életrajzukat. Az elrendezés kissé erőltetett ugyan, hiszen Tapio Wirkkalának csak annyi köze van Frank Lloyd Wrighthoz, mint Christopher Dressernek Henry Dreyfusshoz. Jobb lett volna történetileg áttekinteni a század legjelesebbjeit, így inkább lexikonná áll össze a kötet. A válogatás azonban remek. Olyan meghatározó tárgyak kerülnek a figyelem középpontjába, amelyek láttán elcsodálkozunk: ez meg az a forma már a harmincas években megvolt, miközben most is ott áll a konyhaasztalon? Mert ez a múlt századi sztori saját tárgyaink meséje.

STÍLUS Magazin, 2004. július-augusztus

A legátfogóbb meghatározása értelmében a minden emberkéz alkotta termék kigondolását és megtervezését jelentő design alapjában véve az életminőség javításának eszközeként fogható fel, ami a XX. században a kultúra és a mindennapi élet jelentős tényezőjévé, mára pedig már az egész világra kiterjedő jelenséggé vált. A kötetek szinte minden funkcionális terméket magába foglalóan ismertetik a világ legjobb sztárdesignereinek munkáit, s hatalmas területet fognak át, egészen a háromdimenziós tárgyakig, az integrált rendszerekig vagy a városi környezetig.

ÖSSZKOMFORT, 2004. július