Részletek az Előszóból

... olyan  könyvet vesz a kezébe a magyar olvasó, amely nemcsak azokról a magyarokról tájékoztat, akik ebben a világban  otthonosan  mozogtak és  számottevő életművet alkottak, hanem Párizs múlt századi művészvilágába is betekintést nyújt. Alkotásaik természetszerűleg ma már a francia kultúra közkincsét képezik, s legtöbben nem is tudják róluk, hogy valójában nem  Franciaországból, hanem hazánkból indultak  -   adott esetben ide is  tértek vissza. Ahhoz, hogy a magyar köztudat,  kulturális örökség részévé váljanak, alapvetően szükséges, hogy tudjunk róluk, megismerjük őket. A feladat könnyebb lenne, ha csak néhány, kivételesen  nagy  egyéniségről  lenne  szó, mint például Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző), akinek a nevét  szinte mindenki ismeri. De az igazi hírességeken kívül is még számtalan, kevésbé ismert személyiség létezett és létezik, akik mind fontosak valamilyen szempontból, de életművük mindeddig  homályban maradt. Holott éppen e kevésbé ismert, de művészetükben mégis jelentős egyéniségekből alakult ki az a hálórendszer, amely a magyar - francia képzőművészeti kapcsolatok alapját jelenti, a  tizenkilencedik század végétől mind a  mai napig.
A téma annál is érdekesebb, mivel a magyarok, talán éppen mindig változó, sajátos történeti helyzetük révén, igen nagy számban utaztak ki, és telepedtek  le hosszabb időre (vagy egész életükre)  Franciaországban. S nemcsak letelepedtek, nemcsak haszonélvezői  lettek az ottani  életformának és szellemi pezsgésnek, hanem  aktív résztvevői, szereplői is. Különösen szerencsés, hogy legtöbbjük nem akart elkülönülni, a hazaiakból formálódó csoportokba bezárkózni, hanem a korabeli francia kulturális élet egészébe kapcsolódtak be,  és abban a környezetben alkottak. Ami persze egyáltalán nem jelentette azt, hogy az itthoni szellemi áramlatoktól szükségképpen el kellett  volna szakadniuk. Legtöbbször azonban mégis az történt, hogy ha a kint élők igényt tartottak is itthoni, eredeti kapcsolataik megőrzésére, s  legalább távolról szerettek volna bekapcsolódni a hazai közéletbe, az nem mindig talált  visszhangra. A hazai művészettörténet, illetőleg  műkritika  erről nem mindig vett tudomást , s hajlamos  volt  -   és maradt is  -   arra, hogy elfeledkezzék a kint élőkről, művészi teljesítményüktől függetlenül. Mindez nem annyira a rosszakaratnak, sokkal inkább az információhiánynak volt köszönhető. Csak nagyon lassan, fokozatosan ébredt fel a távolban - élő alkotók iránti érdeklődés, méghozzá annak függvényében, hogy a külföldi magyarról milyen híradás, milyen információ érkezett haza. Akiről már többet hallottak, arról még többet szerettek volna tudni, s akinek a neve tökéletesen ismeretlenül csengett, annak a megismerésére a továbbiakban sem alakult ki igény.

.....  A szerző kitűnő egyensúlyt teremt a fontos  -  és kevésbé fontos tudnivalók között. A fő szempontot természetesen az egyes mesterekre vonatkozó életrajzok és elemzések jelentik. Viszont, kiegészítésül, a jegyzetekben ismerteti azokat a francia vagy más külföldi mestereket, kiállítóhelyiségeket, tárlatokat, folyóiratokat vagy más publikációkat, amelyek az egyes művészek szempontjából meghatározó jelentőségűek voltak. Így a jegyzetekben közölt adatokkal, a helyszínek  és intézmények rövid jellemzésével kitűnően érzékelteti azt a közeget, amelyben a magyar művészek mozogtak, és amely keretet adott alkotásaik megszületéséhez és a közönséggel való találkozásukhoz.
A szerző kerülte a szubjektív szempontok érvényesítését, igyekezett az összes  -   meglehetősen  eltérő stílusú  -  művészről a lehető legkorrektebb és leginkább objektív elemzést adni. Külön érdeme a kötetnek, hogy tárgyalja a legfontosabb egyesüléseket, csoportokat, amelyekben  az adott szereplők tevékenykedtek itthon és Franciaországban egyaránt. Ezek adott esetben egész életpályájukat, sorsukat  befolyásolhatták.

...     Cserba Júlia  könyve azok közé a publikációk közé tartozik,  amelyeket olvasója nem egyetlen alkalommal olvas el, hogy azután visszategye a polcra, és megfeledkezzék róla. Ellenkezőleg, ezt a kötetet mindenki, aki a huszadik századi és kortárs magyar és francia művészet iránt  érdeklődik, állandóan kezébe veheti, hogy egyes részeket újra meg újra elolvasson. És ez talán a legtöbb, ami egy napjainkban megírt könyvvel megtörténhet.