Csányi Vilmos
Bukfenc mindent tud
László Bandy rajzaival
"Aki
figyeli kutyáját - és miért ne tenné, ha már tartja - annak hamar feltűnik,
két dolog. Az első, hogy a kutyák is állandóan figyelnek, szinte minden érdekli
őket, ami a családban vagy a ház körül történik. Ebben például nagyon különböznek
a többi háziállattól, mert azok, ha enni, inni kaptak, attól kezdve csak magukkal
törődnek. Hol lehet a legkényelmesebben feküdni, pihenni, emészteni. Az emberrel,
aki mindezt megadja nekik nemigen törődnek. Melyik kecskét érdekli a gazda
csak úgy magáért?
Ezzel szemben a kutyák gyógyíthatatlan emberszeretettel születnek. Egy 5-6
hetes farkaskölyök, ha emberi környezetben nevelődik. és jártában keltében
találkozik valakivel, úgy megy el mellette, mintha észre sem vette volna.
Bezzeg a kiskutya rohan az emberhez, és majd meghal egy kis simogatásért,
dögönyözésért. Ez a simogatásfüggőség, ahogyan egy etológus a drogfüggés analógiájára
elnevezte, a kutya egész életében megmarad. Imádja az embereket, és imádata
abban is kifejezésre jut, hogy éppen úgy érdekli az, hogy embertársai mit
csinálnak, mint minket, hiszen egy embernek is az a legizgalmasabb dolog,
amit valaki más csinál. Életünk mások dolgai iránti szüntelen érdeklődéssel
telik el. Persze a kutya az érdeklődést ötödakkora agyvelővel folytatja, ezért
a bonyolultabb kérdések iránt kevésbé fogékony. Nem érdekli a parlamenti választás,
az internet, talán még a zsebszerződések ügye sem, de nagyon felvillanyozza
például az, ha vendégek érkeznek a családba. A mi kutyáink, Bukfenc és Jeromos
érdeklődve figyelik az esti elfoglaltságainkat, és ha úgy találják, hogy túlságosan
nagy aktivitással teszünk rendet, netán a helyükre tesszük a lakásban szanaszét
heverő cipőket is, pláne ha megterítjük az ebédlőasztalt, nyomban izgatottak
lesznek, és sajátos kérdő pózban ülnek elénk. Mintha azt kérdeznék: mi a fene
lesz itt? Én bevallom, hogy vendégek jönnek, ezt heves farkcsóválással veszik
tudomásul, és hadállást foglalnak a bejárati ajtó közelében, hogy majd a lehető
leggyorsabban vethessék rá magukat a gyanútlan belépőkre - persze csupa szeretetből.
Abból is tudhatjuk, hogy ők is várnak, hogy minden külső neszre, a lift zúgására,
a folyosó ajtajának nyílására és egyéb külső zajokra felfigyelnek, amelyeket
egyébként már megszoktak, és máskor figyelemre sem méltatnak. A szociális
megértés jeles példája tehát az, hogy a kutyák pontosan tudják, hogy vendégeket
várunk..."