Kismonográfia Bródyról és Presserről

Egy ember, aki egy szál gitárral a kezében ugyanúgy kiáll egy Isten háta mögötti kultúrház színpadára, mint egy megastadionéra. Egy költő, sokak szerint XX. századi Petőfi, akinek a dalain generációk nőttek fel. A sorok között olvasva, a jelképeket értelmezve, a mindenkori aktuális életérzést szavakban, zenében, dalokban visszahallva. Bródy János. Most könyv született róla, ahogy pályatársáról, Presser Gáborról is. Presserről - Bródyval ellentétben - sokkal kevesebbet tudunk, nemcsak azért, mert soha könyv még nem dolgozta fel élettörténetét, de mert - ahogy a most megjelenő krónika írja évtizedek során valóban fal alakult ki körülötte. Ez azonban "inkább olyan üveg, mint a luxusautók ablaka: belátni rajta nem lehet, de kifelé igen".
A Bródyt és a Pressert két kollégánk írta: Gréczy Zsolt és Retkes Attila. Olvasmányos, de hiteles krónika született a XX. századi poézis és a populáris zene élő klasszikusairól. A mintegy száz-száz oldalas kötetek elkészítésében az érintettek szándékosan nem segédkeztek, Presser Gábor a bemutató napján fogta kézbe először a tiszteletpéldányt.
A szerzók elsősorban az elmúlt évtizedek sajtójában kutakodva készítették el összefogott portréikat, amelyek Bródyt és Pressert nemcsak mint zenészt, de mint magánembert is érzékletesen mutatják be. Mindez kivételesen teljes és rendszerezett diszkográfiával egészül ki, és "bónuszként" mindkét kötet végén megszólalnak a művészekhez közel álló érintettek: zenészek, színészek, barátok, akik elmondják, ők hogyan látják Bródyt és Pressert. Korabeli fotók is illusztrálják a krónikát, köztük néhány olyan, mely másutt még sohasem látott napvilágot. Bródyról inkább rendszerező kézikönyv íródott, míg a Presser-momográfia egyfajta leleplezés, amely közelebb hozza - ahogy Kocsis Zoltán jellemzi "az önmagát író őslényt".koa

Magyar Hírlap, 2003.06.30.