Az itáliai RENESZÁNSZ
Építészet - Szobrászat - Festészet - Rajz
Szerkesztette: Rolf Toman

Illusztráció: Gentile da Fabriano - Háromkirályok imádása, 1423., tempera,fa / Filarete - Marcus Aurelius lovas szobra, 1465., 37 cm

Részlet a Bevezetésből

Bizonyára annak is van már valamilyen elképzelése a tárgyról, aki először teszi fel a kérdést, miért olyan jelentős korszak a világ művészetében az itáliai reneszánsz. Magát a "reneszánsz" (renaissance) szót általában "újjászületés"-nek fordítják - habár tévesen - , és a sugárzó új kezdetének gondolatával társítják, az amúgy hasonlóképpen téves "sötét középkor" ellenpontjaként. Ez a sarkalatos megfogalmazás - általában és összességében - összecseng az alapvetően pozitívnak tartott reneszánsz fogalmával. "A reneszánsz az egyén felemelkedését jelenti, a szép iránti vágy ébredését, az örömteli élet diadalmenetét, az értelem győzelmét a testi valóság felett, a boldogság pogány keresésének megújulását, az egyén ébredező tudatát a környező természettel való kapcsolatára." Ilyen lelkes magyarázatot ad Johan Huizinga holland művészettörténész egy fiktív reneszánszrajongó szájába "A reneszánsz problémája" című esszéjében. Ha ehhez hozzávesszük a tényt, hogy legtöbbek véleménye szerint a reneszánsz visszautal a klasszikus ókor szellemére, továbbá, hogy a festményeken a tér mélységének érzékeltetésére szolgáló perspektivikus ábrázolás első ízben jelenik meg - nos, akkor nagyjából összegeztük is a legfontosabb elemeket, amelyek a reneszánszról való képünket alkotják...

Kis bronzok

A gyűjtés és a tudás megszerzésének szenvedélye
A klasszikus ízlés szemet gyönyörködtető és elragadó alkotásai azok a kis bronzszobrok, amelyek az itáliai reneszánsz idején váltak népszerűvé, s elsősorban magángyűjtemények számára készültek. Hercegek, tudósok és egyházi hivatalnokok különféle tárgyakból álló gyűjteményeket hoztak létre. A gyűjtő egyéni ízlésének megfelelően különféle tárgyakat igyekeztek beszerezni, a művészi alkotásoktól az akkor ismert világ valamennyi tájáról és népétől származó mindenféle dolgokig. A gyűjtők a quattrocento idején növekvő érdeklődést tanúsítottak a klasszikus ókor, illetve annak néha meglehetősen töredékes szobrászati öröksége iránt. Hajtotta őket a vágy, hogy egyre többet tudjanak meg a világról, s hogy magukat benne elhelyezhessék.
A kastélyokban és palotákban külön termet kaptak a gyűjtemények, s ennek neve studiolo volt...
...A reneszánsz uralkodók és tudósok a studiolókban elhelyezett, gondosan összeválogatott tárgyakkal a világ miniatűr modelljét kívánták létrehozni, amelynek segítségével megérthetnék a világmindenség természetét. A gyűjtemény tárgyait semmiféle szabály vagy kapcsolat nem fűzte egymáshoz, a méltóságteljes köztéri szobroktól eltérően, a korabeli intellektuális életfilozófia részét jelentették. A quattrocento vége felé "autonóm" kis bronzok is bekerültek a kollekciókba, amelyeket egyenesen a műgyűjtők számára terveztek. A studiolók ezáltal igen sok ismert klasszikus szobor másolatához jutottak hozzá. Az esztétikailag formáló erejű fejlődés hátterében a szakértő műismeret és a gyűjtőszenvedély állt.

(Fordította B. Szűcs Margit, Borbás Mária, Kertész Balázs)

A kiadóban a magyar nyelvű kiadványok 20 %-os, az idegen nyelvű kötetek 10 %-os engedménnyel, készpénzért megvásárolhatók. A megrendeléseket postai szállítással is teljesítjük, ez esetben a postaköltség a vevőt terheli. A könyvek áráról és a postaköltségről előre küldjük a csekket, majd a pénz beérkezése után postázzuk a könyvet és számlát.